A szlovén szakszervezetek is kezdeményezik a tagjaik és a munkavédelmi képviselőik részére a mostanában mindinkább elterjedőben lévő E-learning oktatási formát. Pontosan ugyanez a kezdeményezés előkészületei folynak a Liga Szakszervezetnél is, azzal együtt, hogy megelőzőleg oktatási jegyzetek kibocsátására kerül sor és majd ezután vár az informatikusokra az adott tudásbázis átalakítása E-learning formába. 

Gordana Palasja (Horvátország) volt a soron következő előadó. Elmondta, hogy új törvények jelentek meg a munkavédelemben, csak sajnos éppen a szociális partnerekkel nem egyeztette azokat a jogalkotó. Ez is ismert probléma, volt már példa nálunk is a hirtelen, gyorsan kiadott jogszabályokra, amelyeket aztán sűrűn kellett módosítani, egyes esetekben éppen az érdekképviseletek javaslatára.

Az EU munkavédelmi stratégiája (hát van ilyen?) nem elég ambiciózus hangzott el sarkos megállapításként. Az EU-nak mely stratégiája az? Az mindenképpen ambiciózus, talán túlságosan is, amely az egyes országok belügyeibe történő beavatkozásról szól…. vagy esetleg a hagyományaiba… Gondolok itt a máktermesztés korlátozására (csak legalább a karácsonyi bejglibe jusson!) a libatömés megállítására, a háziállattartás négyzetméter előírásaira, a házisertések élelmezésére (a közétkeztetés konyháin megmaradt „ez meg az” nem adható a malacnak, így legalább lehet gondoskodni ezekről, mint veszélyes hulladékról!) a pálinkafőzésre, az akácosok visszaszorítására, stb… na de ez nem munkavédelmi téma. Szóval a munkavédelmi stratégia talán arról is kellene szóljon, hogy olyan jogszabályi környezetet írjon elő a tagállamoknak, amely támogatni fogja a munkavédelmi érdekképviseletek működését, hatékonyságát. Határozott megfogalmazású, konkrét direktívákra van szükség, amelyek használható eszközöket adnak a munkavédelmi érdekképviseletek kezébe és amelyeket a munkaadók nem lesznek képesek félreértelmezni és félremagyarázni.

Horvátországban a munkavédelem irányítása a közegészségügy fennhatósága alá került. Ehhez nincs mit hozzátenni, végül is van némi kapcsolat a munkavédelem foglalkozás-egészségügyi ága és a közegészségügy között, de lássuk be, állhatna előkelőbb helyen is. Nálunk a munkavédelem a munkaügyi hatóság (költői a kérdés: mellé? alá?) sorolódott be az utóbbi időben, pedig 2012 január 1-e előtt volt idő, amikor az éppen aktuális munkaügyi minisztérium, illetve a foglalkoztatáspolitikát felügyelő miniszter irányítása alatt működő önálló központi hivatal alá tartozott. Ma már munkaügyi minisztérium sincs…

Horvátországban a munkavédelmi alaptörvény megjelenése 1996-ra datálódik, számtalanszor módosításon átesett már és a munkavédelem végrehajtására született rendeletek száma sem kevesebb, mint ötvennyolc. A horvát kormánynak kifejezett szándékában áll, a munkavédelem jogi szabályozásának egyszerűsítését mihamarább elvégezni. A magyarországi helyzet sem sokkal rózsásabb. A mi törvényünk 1993-as és számításaim szerint, több mint ötven jogszabály kapcsolódik hozzá. Az egyszerűsítés, a közérthetőbbé tétel, a korszerűsítés hazánkban is küszöbön álló feladat.

Horvátországban a munkavédelmi képviselő-választás csupán egy lehetőség, de nem kötelezés a vállalatok számára, a 20 fő alkalmazotti szám felett csak akkor kötelező, ha a munkavállalók kifejezetten kérik. Hazánkban az 50 fős munkavállalói létszám alatt szintén csak egy lehetőség a munkavédelmi képviselő-választás, de ha jobban meggondolom, az 50 főt meghaladó vállalkozásoknál is gyakorlatilag szintén „csak egy lehetőség”-gé silányulhat az egyébként komoly törvényi kötelezés. Gondoljuk csak meg! Abban az esetben, ha a munkavállalók nem kívánnak munkavédelmi képviselőt választani és magukat sem kívánják megválasztatni, akkor erről a munkáltató készíthet egy kollektív, aláírt nyilatkozatot és ezzel már védve is van, adott esetben az érdeklődő hatóságnak egyszerűen bemutatja ezt és kész. Lehet büntetni? Kötve hiszem. A hazai munkáltatási viszonyokat, a munkavállalói kiszolgáltatottságot tekintve képes elérni egy középvállalkozó, hogy „meggyőzze” a saját dolgozóit mármint, hogy nincs szükségük a munkavédelmi képviselőre? Sanszos…

Horvátországban korábban a szakszervezetek is jelölhettek munkavédelmi képviselőt, sajnos ma már nem. Ez a tény itthon sem ismeretlen a szakszervezeti jogosultságok korlátozása terén.

A horvát munkavédelmi képviselő munkaidő kedvezménye a heti 6 óráról 3 órára csökkent. Nálunk valamivel több, mert (még!) megadatott a havi munkaidő legkevesebb 10 %-a munkaidő-kedvezményként, csak az a kérdés, hogy meddig…

A horvát kormány kampányt folytat a munkahelyi sérülések visszaszorítására, bár a munkavédelmi érdekképviseletek fejlesztését nem igazán támogatja. Az egészséges munkahelyek célkitűzése közös munkaadói-munkavállalói elhatározás, ehhez közös kampányokat és továbbképzéseket kell lefolytatni.

Adrian Clipii és Corneliu Constantinoaia (Románia) voltak a következő előadók. Megtudtuk, hogy öt szakszervezeti konföderáció van Romániában. Az egyetértés helyett inkább széthúzás van a konföderációk között. A munkavállalók munkaterhelése egyre csak növekszik. A szociális partnerekkel lefolytatandó párbeszéd olyan irányban módosult, hogy a munkaadók megpróbálják elnyomni az érdekképviseleteket. A szakszervezetek jogai jelentős mértékben csorbultak. Megközelítőleg egymillió-kétszázezer munkavállaló dolgozik hivatalosan megkötött kollektív szerződés nélkül. A szociális párbeszéd hanyatlik, nem működik a háromoldalú (kormány-munkaadók-munkavállalók) egyeztetés sem. A munkabalesetek száma szerencsére csökkenő tendenciát mutat, de ez inkább a gazdaság szerkezeti átalakulásának köszönhető, ugyanis döntően a szolgáltatások száma növekszik csak az országban, nem pedig a termelő tevékenységek. Egy átfogó országos munkavédelmi stratégia nincs Romániában. A munkahelyeken az egészségi kockázatot jelentő expozíciók mérése döntően elmarad. Az orvosi vizsgálatok színvonala alacsonynak mondható.

Úgy tűnt, mintha kifejezetten Magyarországról beszéltek volna a kollégák...

Marzena Flis (Lengyelország) volt a plenáris ülés utolsó előadója. A lengyel munkavédelmi érdekképviselet aktivitásán is lehetne mit fejleszteni mondotta, mert a munkavédelmi képviselők nem túl aktívak. Nálunk itthon én ismerek olyan céget, ahol a munkavállalók azt sem tudták, hogy van munkavédelmi képviselőjük. Nyilván vannak kivételek is…

A lengyel munkavédelmi képviselők munkajogi védelme 5 évig érvényes, de a munkaadók mostanra már sokallják ezt a „kiváltságot”…

Elmondtuk a bajainkat, a partnerszervezetek beszámolói elhangzottak és valahogy az volt az érzésem, hogy a résztvevők a megoldást is várták… mondjuk az EU-tól… illetve az Európai Szakszervezeti Szövetségtől… tanácsot, eszközt, bátorítást, vagy valamit. Minden résztvevő egyetértett abban, hogy a dolgok nem jó irányba mennek jelenleg, kedvezőtlen a szakszervezeti érdekképviseletek megítélése, a munkavédelmi érdekképviselet eddig soha nem látott mélyrepülésben van… Csakhogy mi a megoldás? Hol itt az igazság?

„Az igazság? Nos az odaát van…”

A rendezvény szervezése előtt viszont le a kalappal. Pontosan követték egymást a programok, példás rendben zajlottak az események. A kelet-európai nyelvi határokat számos tolmács segítette átlépnünk, a mindvégig barátságos hangulatú légkörben, az ellátásra sem lehetett panaszunk. Köszönet érte György Károly kollégámnak.

Ez a konferencia, ha csak kis mértékben is, egyben a hazai társ-szakszervezetek találkozójaként is funkcionált, hiszen olyan kollégákkal találkozhattunk, akik ugyanazért a célért küzdenek, csak sportnyelven szólva, más színekben. Megítélésem szerint ez nagyon hasznos „dolog”. Éppen ezek a kis lépések vezethetnek el talán majd egyszer, akár éppen a munkavédelem zászlaja alatt oda, hogy össze kell fogni szakszervezeti szinten. Nincs más út...

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.