Látványos munkabalesetnek kell történnie ahhoz, hogy felhívja a közvélemény, illetve még inkább a kormányzat figyelmét arra, hogy egy munkavédelemmel foglalkozó hatóságra szükség van? Kérdés lehet az, hogy kormányzati szinten külön hatóság felügyelje, szabályozza az ország munkavédelmi tevékenységét? Még csak felvetődnie sem szabadna ilyen kérdésnek… A 2014. június 6-án megjelent „a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről” szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében nem találni a Nemzeti Munkaügyi Hivatal feladat- és hatáskörét… 

Sajnálatos, de a jelenlegi helyzet bizony éppen azt támasztja alá, hogy a kormányzat nem dönt határozottan amellett, hogy a munkavédelem hatósági irányítását milyen formában és leginkább milyen létszámmal képzeli el. Nemcsak a cibakházi eset, hanem mindazok a munkabiztonságot érintő kedvezőtlen példák, „rossz gyakorlatok” amelyeket éppen e cikk írója is közvetlenül megtapasztalt, támasztják alá azt a tényt, hogy a hazai munkavédelmi hatósági aktivitás meglehetősen visszaesett a korábbi évekhez-évtizedekhez képest. 2010-ben 150 munkavédelmi felügyelő tevékenykedett, 2012-ben 102-en voltak. Ez testvérek között is 33%-os csökkenés két év alatt. Nem jelentéktelen „teljesítmény”…

Éppen a munkavédelmet irányító „csúcsszervezet” lenne azon intézmény, ahol a szakmai hozzáértés jelentős mértékben meg kell fogyatkozzon?! Adódik a kérdés, mit várhatunk el ezek után a gazdasági szereplőktől és kivált ki fogja a munkáltatás körülményeit a továbbiakban ellenőrizni? Ki fogja vizsgálni a munkahelyek kialakítását, a munkakörülményeket, a megfelelő munkarendet, a pihenőidők kiadását, az egyéni védőeszközök kiadásának rendjét, a foglalkozás-egészségügyi „ellátottságot” stb…?

E cikkben nem kívánnám a még meglévő Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóságának teljes tevékenységét áttekinteni, de a terjedelmes halmazból kiemelném a munkavédelmi jogszabályok karbantartását, korszerűsítését, továbbá a munkavédelmi ellenőrzések elvégzését, majd a türelmi idő leteltével esetlegesen a szabálytalanságok szankcionálását…. és itt van az a bizonyos eb elásva… Ha a jogszabály kétértelmű, a munkaadók a maguk szempontjai szerint értelmezik, nem számít a munkavállalói érdek. Ha pedig nincs ellenőrzés, pontosabban nem kell rá számítani az elkövetkezendő években, akkor aztán „szabad a pálya”!

A liberális társadalmi berendezkedésről át kell térjünk a munkaalapú társadalmi berendezkedésre, hangzik a legtöbb kormányzati nyilatkozatban. Ez így rendben is van. A liberális szó egyébként sem biztos, hogy pozitívan csengett az utóbbi időben, ráadásul kizárólag az én véleményem szerint, a munkabiztonság területén sem. Tekintsük csak a hazai munkavédelmi jogszabályok liberalizációját. Volt eredménye? Sajnos volt… itt van az egyéni védőeszközök sorsa. Például addig, amíg anno nálunk az aktuálisan munkavédelemmel foglalkozó hatóság bevizsgálhatta, kategórizálhatta és a funkció szerinti kódokkal láthatta el az egyéni védőeszközöket, addig rend volt ezen a téren hazánkban. Minden vásárló és felhasználó tudta, hogy amit vett munkavédelmi védőeszközt, az mire való, a védelem mértékével, a védelmi képességekkel is tisztában volt. Az EU csatlakozás óta a jogszabályi előírások liberalizációjával, kikerült a hatóság hatásköréből annak eldöntése, hogy mely védőeszköz alkalmas munkavédelmi célra és egyáltalán milyen kockázatok ellen. Ebből adódóan pedig mostanra már mindenféle „jött-ment vacak” bekerülhetett a védőeszköz-piacra, na és persze mit vesz a munkáltató?

Az olcsót… Persze lehet mondani, hogy nem teljesen szabályozatlan a rendszer, de ne feledjük, az EK-Megfelelőségi nyilatkozat, vagy az EK-Típustanúsítvány egyaránt csak egy-egy dokumentumok, valami ismeretlen EU tagállambéli akkreditált minősítőtől. Mit lehet tudni…? Az említett dokumentumok, ha külföldről „érkeznek”, az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet 1. és 2. sz. mellékletének tartalmi elemeivel gyakran még köszönő viszonyban sem állnak. Ráadásul utána kell járni, ha valaki biztosra akar menni a védőeszköz beszerzésekor, hogy a külföldi minősítő cég aktuálisan rajta van-e az akkreditált minősítők listáján, vagy nincs. A vásárlások alkalmával kézhez kapott dokumentum másolatok valódiságát sem egyszerű vizsgálni a mai korszerű photoshop eljárások nyomán… szóval bármilyen papírt adhat egy kereskedő a portékájához, hiszen a papír mindent elbír, különösen itthon…

Na de térjünk vissza a munkavédelmi hatóság jövőjét firtató figyelemfelhívásunkhoz. Nekünk a munkavállalói oldalnak, mondjuk ki, szoros szövetségesünk (volt és a mai napig az) a munkavédelmi hatóság. A munkavédelmi feltételek teljesülését mi csak elvárjuk, a hatóság viszont megkövetelheti. A munkavállalói oldalnak szüksége van a címben szereplő „macskára”, különben a „cincogásnak” súlyos áldozatai is lehetnek.

Véleményünk szerint a munkaügyi ellenőrzések gyakoriságát, folyamatát, szakszerűségét fel kell fejleszteni, meg kell erősíteni.

Nem állítjuk biztosan, de úgy tűnik innen a munkavállalói oldalról, hogy a kormány szándékosan építette le és építi le a munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzésekért felelős hatóságok kapacitásait, éppen azért, hogy a munkaadók legalább ezen a téren ne érezzenek fenyegetettséget.

A munkahelyeket, a meglévőket is és az újonnan létesülőket is világos, hogy támogatni kell, de nem mindegy, hogy milyen áron…

Somlai Szilárd
Munkavédelmi szakértő
LIGA Szakszervezetek

A bejegyzés trackback címe:

https://munkavedo.blog.hu/api/trackback/id/tr606617409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása