Nézem az NMH MMI honlapjának statisztika című menüpontját és nosztalgiázom…. Mármint nosztalgiázom az elmúlt évek rendszeres jelentéseit nézegetve. Rendre láthatók és letölthetők az első negyedévi, az első félévi, a harmadik negyedévi és a teljes évet bemutató anyagok. A munkabalesetek alakulása kicsiny országunkban közügy, nyilván nem lehet titkolózni ezen a téren. Ez így van rendjén. Csakhogy valahogy megszakadt az adatközlés eme formája a 2014-es évre. Eddig volt ilyen, most már nincs. Mi történt?

Arra dőreség lenne gondolni, hogy nincs mit jelenteni. Ha minden rendben volna és egyetlen munkabaleset sem történt eddig az országban, amit mindenesetre erősen kétlek, akkor is megjelenhetne egy tájékoztató pl. a munkavédelmi felügyelői intézkedésekről, mert azok bizonyára történtek (határozatokról, bírságokról, eltiltásokról, stb…)… vagy az sem?

Persze az is lehet, hogy érdeklődés hiányában elmaradt az aktuális év munkabaleseti történéseiről a szakma és a lakosság tájékoztatása. Nem mondanak a statisztikák semmi újat… Mi itt a munkavállalói oldalon, jelezzük, hogy minket érdekelnének a számok. Azok a számok, amelyek, a pletykák szerint, a „nyugalom megzavarására” is alkalmasak lehetnének. Amennyiben ez nem így van, aggodalomra semmi ok és a munkavédelmi szakma elégedetten hátradőlhet mert nincs miért aggódni, pláne pletykálkodni, akkor hadd lássuk mégiscsak a statisztikákat. Elvégre a munkabaleseti tendenciákból számos tapasztalás leszűrhető. Mely nemzetgazdasági ág „vezet”, mely régiók állnak jobban, a tendencia növekszik-e, vagy csökken, milyen a korcsoportok közötti, illetve a munkavállalói létszám közötti megoszlás, stb…

Hallottunk korábban „dobozban maradt” filmekről, de azok egy már letűnt politikai hatalom akarata szerint várták jobbra fordulni sorsukat, arra a legmerészebb álmainkban sem merünk gondolni, hogy esetleg „felsőbb utasításra” hallgat a munkavédelmi hatóság…

A munkavállalói érdekképviseletek szerint pedig egyáltalán nincs jól az ország egészségi állapota és merjük feltételezni, a munkabaleseti helyzet is egyre romlik, amelyet még a foglalkozási megbetegedések valós esetszámai is alátámasztanak.

Tekintsük például a pszichoszociális kockázatokat. Ez most úgyis „divat”. Az egyik, Európa szerte, legjellemzőbb problémát a munkahelyek- és a munkavállalói egzisztencia bizonytalanná válása okozza, vagyis éppen a pszichoszociális kockázatok legfőbb okozója. Sajnálatos, hogy a munkaadók egy része manapság vissza is él hatalmi pozíciójával, a Munka Törvénykönyve által legitimizált elnyomó jogaival. Más szóval a vállalati menedzsment tevőlegesen is megfenyegeti munkavállalóit az elbocsátás „fegyverével”a „jobb teljesítés” érdekében. Kétségtelen, hogy az aránytalan munkahelyi elvárások, a munkahely bizonytalansága, a felfokozott munkatempó, az állandó időhiány, szintén stresszhatásként lép fel a munkavállalók körében. A stressz és a pszichoszomatikus megbetegedések (szív- és érrendszeri elváltozások, emésztőrendszeri megbetegedések stb…) mára a kiemelten kezelni való elemeivé váltak a munkavállalók orvosi vizsgálatai során megállapított megbetegedései kapcsán.

„Az ember a legfőbb érték” hallottuk már sokan ezt az unalomig ismételgetett frázist, de kinek is vagyunk mi munkavállalók, érték igazán? Annak a munkáltatónak, aki csupán egy minimalizálandó költségtényezőként tekint a munkánkra, aki a költségei csökkentése érdekében először „szalag” mellé feltalált munkamegosztással, majd automatizálással és robotizációval emberteleníti el a termelést? Az államnak, akinek állampolgárai szinte menekülnek a munka világából a (korkedvezményes-korengedményes-rokkantsági) nyugdíjba vonulással, gyakori munkahely-váltással, passzív betegállománnyal és bizony egyre gyakrabban az öngyilkossággal, vagy valamilyen függőségbe (drog, stb.)? A vállalatok, a profitorientáltságuk miatt, az emberi erőforrások maximális kihasználására törekednek, (a végletekig csökkentett létszámú munkaerő, a megnövelt munkaidő, a túlterhelés, stb...) és miután a gazdasági hatékonyság egy-egy vállalat számára kizárólag a „vállalati önérdek” -érvényesítéséről szól, a munkavállalók szempontjából történő igazi, áttörő érdekérvényesítésre, a Munka Törvénykönyve alapján, sajnos vajmi kevés a lehetőség.

Itt hármas felelősségről van szó: állami, munkaadói és munkavállalói felelősség. De ki tudja azt garantálni, hogy a gazdasági érdek valaha is másodlagos lesz a minőségi emberi élet mellett?

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

https://munkavedo.blog.hu/api/trackback/id/tr896752893

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Leláncolt gázórák 2014.10.03. 07:58:37

  Leláncolt gázóra, közben megtörtént, eseményekkel vezetném fel Zsuzsa történetét, meg hogy minek rendszeresen a Tigáznak három ember egy állítólagos tisztességes eljáráshoz? A gázórákkal kapcsolatos bárminemű munkát egy ember kb. 5-10 perc alatt el ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása