Ossz_1000_110.jpgLassan de biztosan eljön az idő, amikor környezeti átlag-hőmérséklet megnövekedésével az emberi szervezet mindennapi folyadékszükséglete is nagyságrendekkel megnő. Az időjárás változékonysága ellenére (habár mostanság nem ez látszik prognosztizálhatónak) biztosan bekövetkezik a „hőségriadók” időszaka, amikor pedig jelentős munkáltatói intézkedések válnak szükségessé. Egyébként pedig nem is kell „hőségriadónak” bekövetkeznie ahhoz, hogy a hatályos törvényi előírásoknak (1993. évi XCIII. Munkavédelmi törvény, valamint a 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet) megfelelően a munkaadó teljesítse munkáltató kötelezettségei közül az egészséges ívóvíz-szolgáltatásra vonatkozó előírásokat. 

3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet 23. § (2) szerint: (…) Vízvezetékes ivóvíz hiányában ivóvízről ivóvíztartály felszerelésével vagy egyéb módon kell gondoskodni. (…)

3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet 7. § (10) szerint: „Ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 °C (K) EH értéket meghaladja, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránként védőitalt kell biztosítani. A folyadékveszteséget általában 14–16 °C hőmérsékletű ivóvízzel kell pótolni.(…).”

A vezetékes ivóvízellátással rendelkező munkahelyeken a jogszabály a vezetékes ivóvízen kívüli külön védőital-ellátást nem ír elő. Vízvezetékes ivóvíz hiányában viszont az ivóvízről a munkaadók anyagi lehetőségei döntik el, hogy a munkavállalóik ivóvízellátását kombináltan (szikvízballon, és/vagy palackozott ásványvíz) oldják-e meg, vagy egyéb a fenti jogszabályok által engedélyezett védőital-fajtát választanak munkavállalóik részére. A védőital elfogyasztásához legalább a munkavállalók létszámát elérő mennyiségben, személyenként és egyéni használatra kiadott ivópoharakról is kell gondoskodni. A védőital készítése, tárolása, kiszolgálása a közegészségügyi követelmények betartása mellett történhet csak...

Miután a munkáltatók törekednek az „egyszerűbb” megoldásokra, ezért a leggyakrabban a kereskedelmi forgalomban is kapható ásványvizeket adják munkavállalóik részére. Többek között a közegészségügyi előírásokra tekintettel, nem kívánnak „vacakolni” az egyénenként kiadott ivópoharakkal, azok rendszeres fertőtlenítésével stb… ezért a lényegesen egyszerűbben kiadható ásványvizes palackokat osztják ki a műszak elején valamint, az igény szerintiséget szem előtt tartva, a műszak során is.

No de ásványvízből sokféle kapható, hála a piaci liberalizációnak, akár a távoli Olaszországból, Spanyolországból is érkezhetnek innivaló újdonságok a szupermarketek ásványvizes polcaira.

Íme néhány ásványvizes termék a teljesség igénye nélkül:

asvanyviz.png

Ami semmiképpen nem lehet közömbös szempont a kiválasztásban az az ásványvizek összetétele, még pontosabban az oldott ásványianyag tartalom mennyisége, mértéke.

Az egyik lényeges álláspont, hogy a fogyasztási korlátozás nélkül forgalmazható (szén – dioxiddal dúsított) természetes ásványvíz feleljen meg „a természetes ásványvíz, a forrásvíz, az ivóvíz, az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz és az ízesített víz palackozásának és forgalomba hozatalának szabályairól” szóló 65/2004. (IV.27.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendeletben meghatározott követelményeknek.

A „fogyasztási korlátozás” nélkül fogyasztható ásványvíz különösen lényeges! Nem mindegy ugyanis, a szervezetbe bekerülő ásványi anyagok sokfélesége, összetétele, mennyisége. Sok ásványvízzel sok elem jut a szervezetünkbe és ráadásul számos közöttük fel is képes halmozódni, vagyis nem ürül egykönnyen a szervezetünkből. Ráadásul azon ásványvizek, amelyeknek gyógyhatást, illetve egyéb élettani hatást tulajdonítanak, az nem biztos, hogy minden ásványvíz-fogyasztónak kedvező. Vegyük például a magnézium nyugtató, ellazító hatását amely egy másik embertípusnál kifejezetten fáradtságérzetet, aluszékonyságot okozhat. Elképzelni is szörnyű, ha a munkavállaló egy olyan munkakörben szenderülne álomba, ahol a figyelem koncentrációja komoly elvárás. A vesekő-képződésre hajlamos ember ne igyon túl magas kalcium és magnézium tartalmú ásványvizet, a magas vérnyomásban szenvedő nagy nátriumtartalmú vizet. Akinek gyomorsav túltengése van lehetőleg ne igyon szénsavasat. Vagy itt van például az emésztést elősegítő vitamintartalom, illetve nyomelemek az ásványvízben, melynek fogyasztása a hasmenésre hajlamos egyéneknél „beláthatatlan” következményekkel járhat.

A 65/2004.(IV.27.)FVM-ESzCsM-GKM rendelet 5. számú melléklete szerint a következő határértékeket lehet figyelembe venni az ásványvíz kiválasztásánál:

5. számú melléklet a 65/2004. (IV. 27.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelethez

asvanyviz2.JPG

A munkavédelmi szempontból juttatott nyári védőitalnak ne legyen gyógyhatása, ne legyen javallott erre, vagy arra a problémára. Kerülendő az emberi megbetegedésekkel kapcsolatosan preventív, kezelési jellegű vagy gyógyító tulajdonságokkal bíró ásványvíz. Azt is mondhatnánk, hogy az ásványvíz legyen csak egyszerűen ásványvíz (annak analógiájára, hogy „a krumplileves legyen krumplileves”, ha még van aki emlékszik erre az elhíresült mondásra).

Az ásványvíz előállítók, forgalmazók nyilvánvalóan felhördülhetnek a fenti véleményen, hiszen nyilvánvaló érdekükben áll a termékeik előnyeit kiemelni, élettani hatásait kihangsúlyozni, egyúttal mind hatékonyabban eladni azokat. Továbbá azzal is védekezik az ásványvíz-kereskedelem, hogy a statisztikák alapján a vezetékes ivóvízfogyasztás nem csökkent az ásványvizek elterjedésével.

Ezek a számok félreértelmezhetők, ráadásul az átlagosan napi három deci ásványvíz egy főre (statisztikák szerint) igaz lehet, de mit jelent ez a gyakorlatban? Számos munkavállaló van, aki a napi munkaidő alatt legalább egy, adott esetben (nehéz fizikai munkánál) akár két másfél literes palack ásványvizet is megiszik és még otthon is elfogyaszt legalább egyet a nap folyamán. Nyilván egy egészséges embernél nem növeli meg számottevően az egészségre káros mértékű ásványvízfogyasztás kockázatát, na de ki számít egészségesnek? Aki valóban az…? Ez a válasz ideális volna, de sajnos sokan vannak, akik csak azt hiszik magukról, hogy egészségesek, holott számos egészségiállapot-tényező rejtve van számukra… és ha történik valami állapotromlás az egészségében, akkor minden résztvevő (gyártó, forgalmazó, munkáltató, foglalkozás-egészségügy) csak mentegeti magát, hogy márpedig ezt a hajlamot a dolgozónak igenis tudnia kellett volna magáról, stb… Ezzel nem kívánnám az orvostudomány kiemelkedő érdemeit megkérdőjelezni, büszkék vagyunk a kutatási eredményeikre, ugyanakkor a mindennnapok orvoslása, annak alapossága… nos nem részletezem. Mindannyian hallottunk már félrekezelt betegekről, orvosi perekről… Amiről nincs ismeretünk magunkra nézve, az nem biztos, hogy nincs is.

Ismeretes, hogy vannak hazánkban olyan területek ahol a vezetékes ivóvíz fogyasztása (pl.: a megengedett határértéket megközelítő arzéntartalom miatt) a közfelfogás szerint ellenjavalt és hát valamit inni kell alapon, nem marad más mint a palackozott ásványvíz. Ebben az esetben is, véleményem szerint, törekedni kellene az alacsony oldott ásványianyag-tartalmú vizek fogyasztására.

Az egyik nagyobb méretű állami vállalatnál, ahol törvényi kötelezettség a közbeszerzési törvény előírásait követni, számos munkabiztonsági feltételt elvárásként fogalmaztak meg a kiírók az ásványvíz-beszállítókkal szemben. Ezek között szerepel, többek között, a hatályos jogszabályoknak való megfelelés nyilatkozata, gyártmánylap másolat, az alkalmazott vízkezelési eljárás bemutatása, a Vízjogi Üzemeltetési Engedély másolata, az Országos Tisztiorvosi Hivatal Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóságnak a természetes ásványvíz minősítésről szóló határozata, egy független, akkreditált laboratórium fél évnél nem régebbi teljes vizsgálati eredménye, valamint maximálták az összes oldott ásványianyag-tartalmat is. Szigorú szűrőfeltételek ezek és bár tudjuk, hogy a papír szinte mindent elbír (nyilatkozni bármire lehet), de talán a beszállítói kör szűkül mindezekkel és remélhetően azok maradnak a körön belül, akik előírás szerint nyerik ki az ásványvizet a föld „gyomrából” és megfelelően kezelik és palackozzák azt. (csak zárójelben jegyzem meg, hogy vajon a hipermarketek polcaira milyen feltételekkel kerül az ásványvizes áru…?)

Látható, hogy van munkaadó amelyik megpróbálja a kockázatokat minimalizálni és nem vállalni fel felesleges harcot a munkavállalóval, vagy az érdekképviselettel.

A fentiekkel persze nem azt kívánjuk sugallni, hogy az ásványi sók, illetve a nyomelelemek kifejezetten káros összetevői lennének az emberi táplálkozásunknak, hanem csak a mértékletességre hívnánk fel a figyelmet. Az ásványi anyagoknak kiemelt szerepük van a test egészséges működésének fenntartásában, és a betegségek megelőzésében. Attól függően, hogy a szervezetnek milyen mennyiségben van szüksége rájuk vagy makroelemeknek ill. mikroelemeknek vagy nyomelemeknek nevezzük őket. Az előbbiből átlagosan 100mg-ra van szükségünk naponta. Ilyenek pl.: a nátrium, kálium, kálcium, magnézium, foszfor. A nyomelemekből - vas, cink, mangán, szelén - csak átlag napi 15mg mennyiségben van szüksége a szervezetünknek. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy számos elem a táplálkozással eleve bejut a szervezetünkbe. Pótolni, kiegészíteni, nem biztos, hogy szükséges, ugyanakkor pedig ember legyen a talpán, akinek pontos kimutatása van szervezetének napi periódusos rendszerbeli állapotáról.

A munkavédelmi juttatásként kapott (adott) ásványvíz (ivóvíz) nem boríthatja fel az emberi szervezet működését. A munkáltató nem vállalhat fel felesleges kockázatot a munkavédelmi ellátás körébe tartozó védőitalok vonatkozásában ezért körültekintően kell eljárjon amikor munkavédelmi juttatásként a védőital-eljárást meghatározza. 

A bejegyzés trackback címe:

https://munkavedo.blog.hu/api/trackback/id/tr185330474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.