Lássuk, mi a dolga a munkavédelmi képviselőnek. Van bőven, mondhatjuk, mármint azok számára van, akik komolyan is veszik ezt a feladatot. Az 1993 évi XCIII munkavédelemről szóló törvény felsorol számos területet, lehetőséget, ahol a munkavédelmi képviselő aktivizálódhat. Előrebocsátom, hogy egyfajta társadalmi munka kategóriáról beszélünk, különösebb ellentételezésre nem számíthat a munkavédelmi képviselő, ezért valóban csak az elhívatottak vállalják el ezt a megbízatást!

Az egyik legfontosabb tevékenység maga az ellenőrzés. Nyitott szemekkel és fülekkel kell dolgozni és járni a területet. 72. § (1) „A munkavédelmi képviselő (…) jogosult meggyőződni a munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesüléséről (…)”. Eszerint az előírás szerint a munkavédelmi képviselő akár az irodákat (más esetben a műhelyeket, csarnokokat) is szemlézheti, a munkaeszközöket (gépek, szerszámok, számítógép stb…) ellenőrizheti, a tapasztalt szabálytalanságokat illetően intézkedést kérhet. Emellett a munkavédelmi oktatásokon részt vehet, még a kollégák felkészültségét is ellenőrizheti. (Na puff neki, megválasztjuk, aztán levizsgáztat minket. Ki emlékszik már a munkavédelmi oktatáson miről volt szó, akkor „két párom is volt” és ez a lényeg…)

Ahhoz, hogy a munkavédelmi képviselő tudjon is tevékenykedni, jogokkal kell felruházni. Elsősorban például joga van belépni a különböző munkahelyekre legtöbbször munkaidőben, de külön engedéllyel akár munkaidőn kívül is, továbbá az információkat összeszedheti, tájékozódhat a munkavédelmi területet érintően. A kolléga figyel és megfigyel, gyűjti az információkat. Hovatovább még a munkavédelmi hatóságot is felkeresheti, indokolt esetben akár még bejelentést is tehet náluk. Itt azért álljunk meg egy pillanatra… A bejelentést megteheti, de csak átgondoltan, megfontoltan… A fegyver nehogy visszafelé süljön el… Aztán pedig nem vezet jóra, ha munkaadó és munkavédelmi képviselő között túlságosan elfajulnak a dolgok, a vitás eseteket kezdetben célszerű tárgyalásos úton rendezni. Nyilván előállhat olyan helyzet is (tudunk példát erre), hogy a munkaadó „teljesen süket” és a „hallását megjavítandó” külső segítségre szorulunk mi, munkavállalók.

A munkavédelmi képviselőnek joga van a munkáltatóját szóra bírni minden olyan kérdésben, amely érinti az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést (munkahelyek felszereltsége, munkakörülmények stb...), magyarul tájékozódhat. Amennyiben pedig munkabaleset következik be (bár soha ne legyen ilyen) a megválasztott kolléga részt vehet a munkabalesetek kivizsgálásában is. Ez azért is fontos, mert a balesetet szenvedett nem mindig lehet képes érdekeinek védelmére, nem biztos, hogy hatással tud lenni a balesetvizsgálatra, így a felelősség bizony rajta maradhat a vizsgálat végeredményeként. Valamennyiünk zámára ismert a munkaadók eltökélt szándéka ebbe az irányba. Mindig a dolgozó a felelős! Pedig ez egyáltalán nem biztos! Szóval ne hagyjuk ezt!

Sor kerülhet egy cég életében spontán hatósági ellenőrzésre is, mint tudjuk, amelyen pedig a munkavédelmi képviselő csatlakozhat a munkavédelmi felügyelőhöz, közölheti tapasztalatait, észrevételeit, nyilván a céges titoktartási előírásokra figyelemmel.

Az esetben, ha a vállalatnál olyan foglalkozási expozíciók, hatások is fellépnek amelyek pontos meghatározásához mérések szükségesek (zajmérés, porkoncentráció mérés, stb…), a munkáltatóval történő előzetes megállapodás alapján, szakértőt is igénybe lehet venni. Ennek költségét nyilván a munkáltatónak kell viselnie, mivel a munkavédelmi képviselőnek, de még a Munkavédelmi Bizottságnak sincs erre pénzügyi kerete.

… és mi jár mindezekért cserébe? Leszögezhetjük, hogy prémium, jutalom, fizetésemelés, külön juttatás biztos nem. Akkor pedig mi?

A munkavédelmi képviselő feladatai elvégzéséhez átlagkeresettel fizetett munkaidő-kedvezményt kap, amely a havi munkaidejének legalább tíz százaléka. A kedvezmény lehet nagyobb arányú is, de ez nyilván megállapodás kérdése. A törvény ugyan nem rendelkezik róla, de ez a munkaidő kedvezmény nem vonható össze, az adott hónapban ha a képviselő nem használja fel kedvezményét, akkor ez az idő elveszik. Nem tartozik bele ebbe a munkaidő-kedvezménybe a képviselő rendszeres képzésein, illetve továbbképzésein való részvétele, mint ahogy a munkabalesetek kivizsgálásában való részvétel sem. Ez az idő szolgál többek között önképzésére, információgyűjtésre, vagy akár tanulmányozásra, elmélyülésre egy adott témában.

Kérheti a képviselő munkáltatóját továbbá, hogy biztosítson részére a munkavédelemmel kapcsolatosan szakmai segítséget (szakirodalom, közlöny), továbbá bizonyos szakmai tanácskozáson való részvétel lehetőségét is, stb… A munkavédelmi információkhoz jutás egyik, ma már elengedhetetlen útja az internet, ezért aztán a feladat ellátáshoz feltétlenül szükséges a működési, technikai, anyagi feltételeken belül a számítógép, a telefon és mindezek infrastrukturális háttere is.

Miután a munkavédelmi képviselő mandátuma a munkavédelmi törvény módosulásával már nem négy hanem öt évre szól, képzése egy választási ciklusra vetítve megközelíti az ötven órát (összesen 48 óra). Ezekről az oktatásokról nem érdemes távol maradni. A képzés célja, az először megválasztott képviselők esetében, elsősorban felkészítésük a munkavédelmi érdekképviselet ellátására, az ismétlődő képzések pedig a legújabb jogszabály módosításokat, illetve egyéb tapasztalatokat ismertet meg a képviselőkkel. A képzés azért is nagyon fontos, hiszen az Mvt. nem ír elő „munkavédelmi végzettséget”, vagy egyéb más műszaki jellegű végzettséget a képviselő részére, mégis nem árt járatosnak lenni a munkabiztonság egyes speciális területein sem.

Az alapképzés 16 órás, majd ezt követően évente legalább 8 órás továbbképzésben való részvétel lehetőségét kell biztosítani a munkavédelmi képviselő számára. Mivel a törvény nem rendelkezik, hogy milyen típusú szervezésben kell részt venni a munkavédelmi képviselői képzéseken (van az oktatási piacon számos jelentkező és vállalkozó erre a feladatra) maga a munkáltató is elvégezheti az oktatást saját „anyagából”. Ez azt is jelentheti, hogy a cég saját, a munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó dolgozóját jelöli ki a tréning lebonyolítására. Érdekes ez a helyzet bár kétségkívül költségkímélő megoldás... A munkaadó gyakorlatilag áttételesen elárulja, hogy a cég működésében adott esetben hol lehetnek „támadásra” okot adó területek, az oroszlán bajuszát miként kell piszkálni. Na jó… legyünk belátóak és egyben higgyük is el, hogy a cég főállású munkavédelmise minden szükséges (vagy majdnem minden) információt át is ad a munkavédelmi képviselő jövőbeli hatékony működéséhez. Mindezt önzetlenül…

A munkavédelmi képviselő személyének bevonása a kockázatértékelés nem könnyű munkájába feltétlenül indokolt, hiszen a képviselők gyakran sokkal jobban ismerik a munkahelyen előforduló munkavédelmi hiányosságokat, ezen belül az ott dolgozók problémáit, mint a munkavédelmi szakfeladattal megbízott kolléga. A kockázatértékeléseket tulajdonképpen a munkavállalóknak kellene írniuk nem pedig a menedzsmentnek, de ez egy másik történet…

Látható, hogy van dolga a munkavédelmi képviselőnek, nem unatkozhat amennyiben komolyan veszi megbízatását és a feladatát. Sok helyen a munkáltatók még ma is a munkavédelmi képviselőt úgynevezett „belső ellenségnek” tekintik, aki csak piszkálódik, megállás nélkül jelzi a különféle problémákat és ott „nyüzsög” ahol éppen nem kellene. Felmerül a kérdés mennyire lehet „bátor” egy munkavédelmi képviselő…? Meddig terjed a munkajogi védettség, egyáltalán létezik-e még ez a fogalom? … de ez már egy újabb fejezet ebben a cikksorozatban…

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.