A cím megtévesztő is lehet. Szükség van-e a munkavédelmi képviselőkre? Kérdés lehet ez manapság egyáltalán? Aki ismeri a munkavédelem szerepvállalásának történelmét, annak világos a munkavédelmi képviselő „intézményének” életre hívása és fenntartása. Réges régen (de nem „a messzi-messzi Galaxisban…”) a munkavédelem éppen a szakszervezeti mozgalomból/mozgalmakból nőtte ki magát. A munkakörülmények javítása, a meglévő munkahelyi szabálytalanságok felszámoltatása, a munkahelyi kockázatok csökkentése, kizárólag a szakszervezeti tevékenységgel függött össze. A munkavédelem vagy más néven a munkásvédelem valóban a dolgozót védte, nem mást… 

Napjainkra a klasszikus munkavédelmi szakember már többségében sajnos jobbára „csak” a munkaadót védi. Az idők folyamán, a munkaügyi- és munkavédelmi hatóságok aktivitása eredményeképpen, a munkaadók felismerték helyzetüket és igyekszenek megfelelni a törvények, jogszabályok által előírtaknak. Ehhez viszont már külön alkalmazottra, dolgozóra volt szükség, ráadásul képzett, a jogszabályi környezetben és a technológiában egyaránt jártas szakemberre. Ezzel még nincs is gond, mert a képzett szakember jól jön mind a munkaadói és mind a munkavállalói oldalon is. Na de… az egyensúly eltolódott a munkáltatók oldala felé, mert mi is az alapvető utasítás a munkabiztonsági szaktevékenységet ellátók részére? Az, hogy teljesüljenek a munkavédelmi előírások, de mindig csak a szükséges és elégséges mértékig. Hogy mit akar egyébként az érdekképviselet, mit akarnak a dolgozók, mit javítanának a munkakörülményeiken, az már nem érdekes, mert az pénzbe kerül, nyűgös dolog, kényelmetlen stb…

„Ki kellett termelődnie” egy olyan, valóban a dolgozók érdekeit védő testületnek amely ténylegesen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények és munkafeltételek munkahelyi megvalósulását tűzte ki célul. Ők lennének a munkavédelmi képviselők, rájuk számítunk mi, mint munkavállalók. A munkavédelmi képviselő „intézményét” többek között azért is „találták ki”, hogy ne a dolgozó kerüljön a munkáltatójával konfliktus helyzetbe, hanem a képviselő „vitázzon” a munkáltatóval, képviselve és védve a munkavállalók érdekeit. Ez a fő feladat…

Felmerül a kérdés mennyire lehet „bátor” egy munkavédelmi képviselő…? Meddig terjed a munkajogi védettség, egyáltalán létezik-e még ez a fogalom?

A korábbi Munka Törvénykönyve és a Munkavédelmi Törvény értelmében valamennyi munkavédelmi képviselő „munkajogi védettséget” élvezett csakúgy, mint valamennyi választott szakszervezeti tisztségviselő is.

Mit mond erről az 1993 évi XCIII munkavédelemről szóló törvény? 76. § (3) A munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni (…)

Akkor úgy tűnik nem is változott semmi ezen a téren, vagy mégis…? … és itt álljunk is meg egy pillanatra. Ismeretes, hogy erről a témáról többféle vélekedéssel is találkozhatunk.

Alább olvashatók azok az előírások amelyek kollektívan kimondják, hogy a munkavédelmi képviselőt tevékenysége során „hátrány” nem érheti. Nos ennek értelmezése többféle eredőt sejtet…

- A TANÁCS 1989. június 12-i 89/391/EGK IRÁNYELVE szerint (...) a képviselőket nem érheti hátrány a (2) és (3) bekezdésben említett tevékenységük miatt.(...)

- Mt 271. § (3) Szakszervezethez való tartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt tilos a munkavállaló munkaviszonyát megszüntetni vagy a munkavállalót más módon megkülönböztetni.

- Mvt.76. § (1) A munkavédelmi képviselőt (bizottságot) jogai gyakorlása miatt hátrány nem érheti.(...)

Hátrány, ha elbocsátanak egy munkavédelmi képviselőt? Bizony az! Hátrány, ha áthelyeznek… pardon „munkaszerződéstől eltérően foglalkoztatnak” egy munkavédelmi képviselőt? Bizony az! Hátrány minden olyan intézkedés, amely a működést nehezíti, illetve ellehetetleníti. …de vajon jogalapját képezik ezen előírások a munkavédelmi képviselő munkajogi védettségének?!

Jó kérdés…

Egy másik vélekedés szerint az Mt valamint az Mvt illetve a hivatkozott nemzetközi egyezmény, tulajdonképpen egy általános diszkriminációs tilalmat állít fel. Ebből a tilalomból nem a teljeskörű munkajogi védettség következik, hanem csak az egyenlő bánásmód követelménye. Álljon itt példaként az, hogy a diszkrimináció tilalmába, még a zaklatás elleni védettség is beletartozik. Ezek szerint ez a „védettség” nem jelent mást mint azt, hogy a törvény olyan védett tulajdonságot ismer el, amely alapján megkülönböztetés nem tehető. Magyarul, azért semmiképpen sem bocsátható el munkavállaló, mert egy szakszervezetnél tisztsége van, vagy munkavédelmi képviselő megbízatása van. A két kategória (védettségi kategória) tehát a valóságban nem fedi egymást.

Ami a munkajogi védettséget illeti (és ez az egyik legfontosabb kérdés), az Mvt visszahivatkozik az Mt-re a következő módon: Mvt 76. § (3) „A munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni (…)”

A 2012. július 1-jével hatályba lépett új munka törvénykönyve (Mt.) sajnálatos módon megváltoztatta a választott szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó szabályokat, ahhoz, hogy védett legyen valaki, „kijelöltnek” kell lennie. A Munkavédelmi törvény, vagyis áttételesen (burkoltan), legalább három területen is lefaragta a munkavédelmi képviselők munkajogi védelmét. Valljuk be nem kis mértékben...

Korábban, lényegében valamennyi munkavédelmi képviselő munkaviszonyának, a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetéséhez is, a Munkavédelmi Bizottság előzetes egyetértése, ha nem volt ilyen, akkor az Üzemi Tanács, ha ők sem voltak akkor a megválasztó munkavállalók többségének beleegyezése volt szükséges. Ez a védelem az új Mt szerint már, (a kijelölt szakszervezeti tisztségviselőkkel analóg módon), csak a „kijelöltekre” igaz, vagyis ebből következően nem minden munkavédelmi képviselőt illet már meg ez a védelem!

Hány fő lehet kijelölt? A munkavállalói létszám függvényében, telephelyenként maximum 1-5 főről beszélhetünk, ahogy ez a szakszervezeti tisztségviselőkre jelenleg előírt maximális „védettségi” létszám is. Más szóval, a munkavédelmi képviselőknek maguk közül kell majd kijelölni azokat a kollégákat, akikre majd a munkajogi védelem kiterjedhet. Érthetetlen, hogy teljesen egyenrangú munkavédelmi képviselők között, (rájuk kényszerítve a döntést) maguk közül válasszanak védettséget élvező képviselőt. Ez etikailag és morálisan is aggályos!

A munkajogi védelem korábban a munkavédelmi képviselőt megbízatásának idejére, illetve tisztsége megszűnését követő további egy évig illette meg (feltéve, hogy tisztségét legalább 6 hónapon keresztül gyakorolta). Az új Mt. már úgy rendelkezik, hogy a munkavédelmi képviselő megbízásának megszűnését követően a védelem már csak 6 hónapig marad érvényes, ráadásul ehhez legalább egy évig kell tisztségét betöltenie.

A jogok korlátozásának még nincs vége… Korábban léteztek a kirendelés, kiküldetés, átirányítás, más munkáltatónál történő foglalkoztatás stb… fogalmai is. Ahhoz, hogy ezen lépések bármelyikét a munkáltató foganatosíthassa a munkavédelmi képviselővel szemben, a munkahelyi munkavédelmi bizottság vagy ha ilyen nem működött, akkor a munkavédelmi képviselőt megválasztó munkavállalók többségének előzetes egyetértése volt szükséges. (ugyanúgy, mint a felmondáshoz) Az új Mt. a fentieket összevonva csupán a „munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás”-nak nevezi ezeket, ami önmagában még nem volna baj, de a munkáltató most már egyoldalúan is jogosult akár 44 beosztás szerinti munkanap erejéig elrendelni ezt. „Útban van” a munkavédelmi képviselő? Majd arrébb „tesszük”… A munkavédelmi képviselő félreállításával teljesen elnehezítik működését, tisztségének maradéktalan ellátását! Ez megengedhetetlen!

Miután a munkajogi védelem, az új Mt szerint, már csak a kijelölt szakszervezeti tisztségviselőkre érvényes, ugyanez a kitétel válik igazzá a „kijelölt” munkavédelmi képviselőkre is,… de csak rájuk.

Lehet, hogy a fentiekben taglalt gondolatmenet helyenként botladozik, ebből adódóan a munkajogi védelem vélelmezett szintje ebből le sem vezethető igazán, de talán a Munkavédelemről szóló Törvény küszöbön álló módosításával egyértelmű megfogalmazások születnek majd. Olyan előírásokra van szükség, amelyek visszaállítják a munkavédelmi képviselő presztízsét, elismertségét és kivált teljeskörű munkajogi védettségét, amelyek egyaránt szolgálják a képviselői munka minőségi javulását, egyszersmind vonzerejét.

Lássuk be elszomorító a helyzet, mert amennyiben a munkavédelmi képviselő „sokat ártott” a munkáltatónak, megbízatásának lejártával, szinte azonnal kezdhet új munkahelyet keresni, hiszen fél év múlva könnyen az utcán találhatja magát. Aki pedig nem volt „kijelölt” az még hamarabb…

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.