Az előző rész tartalmából: Az ISD Kokszoló Kft. területén üzemlátogatást tettünk. A tapasztaltak arról győztek meg minket, hogy a foglalkozási eredetű expozíciós hatásokkal komolyan kell számolni, a heti 36 óráról 40 órára megnövelni szándékolt munkaidőt véleményünk szerint nem minden munkakörben szabadna bevezetni…

A veszélyes anyagok munkahelyi levegőben megengedett, átlagos koncentráció (ÁK) és csúcskoncentráció (CK) határértékeit, illetve maximális koncentrációk (MK) értékeit a 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló együttes rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. Köztudott, hogy az egyes különösen egészségkárosító veszélyes anyagoknál a megadott eltűrt maximális koncentrációt (MK) rövid ideig sem léphet át a munkahelyi légtér szennyezőanyag koncentrációja.

dunaferr.jpgA munkáltatónak minden munkaköri kockázatról tájékoztatási kötelezettsége van a 26/2000 (IX.30) EüM rendelet 15. § (5) alapján. A fentiek miatt és a technológiákból adódóan több a valós munkakörülményekhez igazodó légszennyezettségi mérést kellene végezni a műszakok alatt. A munkáltató bármilyen munkakörnyezeti mérése, kiértékelése nem történhet az érdekképviseletek, különösen a munkavédelmi képviselők jelenléte és közreműködése nélkül. Ezt a jogszabályi felhatalmazást nem a bizalmatlanság szülte, hanem annak a körülménynek a felismerése, hogy miután a tényleges kockázatokkal a munkavállalók néznek szembe nap mint nap, ezért meg kell adni számukra azt a lehetőséget, hogy elmondhassák: a munkáltató hol, mikor és milyen gyakorisággal mérjen. Ha elérhetnénk azt, hogy a méréseket a tényleges üzemi körülmények között és ráadásul nemcsak a hűvösebb, hanem a melegebb környezeti hőmérséklet mellett is elvégezné a munkáltató, az eredmények talán nem volnának annyira „megnyugtatóak” munkaadói szempontból. A magasabb környezeti hőmérséklet mellett az anyagok döntő része jobban párolog és a gőzeik töménysége, koncentrációja is magasabb, mint a téli időszakban.

Jó lett volna látni egyébként az öltözőt, zuhanyzót, szociális helyiségeket, ugyanis kialakításukra nézve bőven van előírás ezekre is. A tisztálkodószerek vonatkozásában a munkáltatónak kötelessége olyan dekontamináló szert is adni amely alkalmas a bőrre került rákkeltő anyagok semlegesítésére, eltávolítására a rendelet 11. § (1) e) pontja szerint. Kérdés, hogy mit kapnak tisztálkodás céljából a munkavállalók?

A Szénelőkészítő- és Kokszosztályozó üzem leginkább, de nem kizárólagosan, a porexpozíció miatt jelent komoly egészségkárosító kockázatot a dolgozók számára. Látogatásunkkor a folyamatos üzemű szállítószalag mellett ugyan közvetlenül nem láttunk munkavállalót, de kokszot sem. Talán a küldöttségünket kímélendő a keletkező portól, csak a szállítószalag üres futását figyelhettük meg. Láttuk, jól fut a szalag, felületi elváltozásai, egyéb elhasználódásra utaló jelek nem voltak megfigyelhetők a működés során… pláne mozgás közben... A 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló rendelet 22. § (3) szerint „(…) a munkaeszköz mozgó részeit el kell látni védőberendezéssel, amely elhatárolja a veszélyes teret, (…)” szóval valami védőburkolatot jó lett volna látni ami a forgó-mozgó alkatrészekből fakadó behúzás, elkapás, felcsavarás veszélyei ellen véd. Nyilván ennek a védelemnek a hiánya is rendelkezik megalapozott technológiai „magyarázattal”.

Szóval a szalag üres volt, ennek ellenére a szállítószalag mellett/alatt jelentős mennyiségű, botlásveszélyt bőségesen okozó, elszóródott kokszdarabok, illetve vastag finom porréteg borította végig a közlekedési útvonalat. Az 1993 évi XCIII a munkavédelemről szóló törvény 18. §-a 36. §-a foglalkozik a munkahelyek általános állapotával, illetve a munkahely padlózatával és közlekedési útjaival. A jogszabály a technológiára tekintettel a csúszásmentes, egyenletes, botlás- és billenésmentességet írja elő a munkahely járófelületeire. A hivatkozott törvény 54. §-a pedig azt a munkáltatói kötelezettséget írja még elő, hogy „(…) a munkáltató rendszeresen meg kell győződjön arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, illetve megtenni minden szükséges intézkedést a munkakörülmények folyamatos javítására (…)”. A szükséges intézkedés, véleményünk szerint nem állna másból, minthogy időnként összelapátolna valaki… talán a bevezetőben szerepelt „létszámfelesleg” mégsem az, aminek látszik.

Helyenként a rosszul megvilágított lépcsőkön haladva elgondolkodtató egy másik jogszabály, a 3/2002.(II.8.) SzCsM a munkahelyek munkavédelmi követelményeiről szóló rendelet előírásainak, de különösen a munkahelyi közlekedési útvonalakon biztosítandó minimális megvilágítási értékeknek, érvényesülése. A hivatkozott rendelet 2. §-a és 8. §-a szerint „biztosítani kell a munkahelyeken az egészséges és biztonságos munkavégzéshez a munkavégzés jellegéhez és körülményeihez igazodó mesterséges megvilágítást” is. Miután a fénynek meglehetősen híján voltunk, érdeklődő kérdésemre azt a válasz kaptam, hogy nagy baj nincs, csak a világítótestek elkoszolódtak. Felvetődik ekkor egy másik munkáltatói kötelezettség „(…) a berendezések rendszeres és folyamatos műszaki karbantartásáról, a munkavállalók biztonságára vagy egészségére veszélyt jelenthető hibák lehető legrövidebb időn belüli elhárításáról gondoskodni (…)”, magyarul takarítani kellene a lámpatesteket, ahol pedig a fényforrások tönkrementek, akkor ott csere. A belső téri mesterséges világítás világítástechnikai jellemzőinek megfelelőségét is rendszeresen ellenőrizni kell(-ene).

A porexpozíció mértékére a 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM rendelet ad meg egészségügyi határértékeket az 1. sz. mellékletében. A munkavállalók döntően szűrő típusú légzésvédő eszközöket kapnak, amelyet a munkáltató képviselőinek elmondása alapján egy műszak alatt akár többször is cserélnek. Dicséretes. A megfelelő védelmi szintű légzésvédő álarcok viselése a porártalomnak való kitettség mértékétől függően, nyilván kötelező. Ez rendben is van. Ugyanakkor az egyéni védőeszközök megbízhatósága, tartóssága, hatékonysága több, változó körülmény függvénye. Egyik legfontosabb közülük, hogy a dolgozó felveszi-e vagy sem? Csak az a védőeszköz véd, amit használnak is! Nem véletlenül mondja ki az 1993 évi XCIII a Munkavédelemről szóló törvény 54. § (1) h) pontja „a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest” alapelvet. Meg kell követelni az egyéni védőeszközök használatát.

Az egyéni védőeszköz mindamellett növeli a munkavállalók terhelését (különösen a respirációs elven működő légzésvédő álarcok, félálarcok). Vegyük észre, hogy az emberi szervezet kifáradási határa sem ugyanott van, mint egyéni védőeszköz nélkül, a levegőt is nehezebben lehet venni a szűrő típusú védőeszközön keresztül, pláne, ha már kissé eltömődött. Ezzel persze nem az egyéni védőeszközök ellen kívánunk kampányolni, mert ha más nincs, legalább az legyen, de igazán a kollektív védelem megvalósulását tartjuk támogatandó törekvésnek.

A munkáltató által eddig megvalósított munkakörjavító intézkedések között is csak azok érnek valamit amelyeket ténylegesen üzemeltetnek és használnak is. A munkavállalók elmondása szerint a porelszívó rendszerek, berendezések (amelyek lényegében kollektív védőeszköznek tekinthetők) közül sem üzemel mind, hanem bizonyos megfontolások alapján egyik-másik időnként üzemszüneten van... Nem győzzük hangsúlyozni a károsanyag-expozíció folyamatos mérését.

Összegezve a munkáltató-munkavállalók 36 óráról 40 órára történő munkaidő (expozíciós-idő) növelését célzó egyezkedése kapcsán azt a munkáltatói érvet, hogy pusztán egyéni védőeszközök kiadásával megvalósítottnak látja a dolgozók egészségvédelmét, nem tartjuk elfogadhatónak. A porálarc nem jelenhet a munkavállalóknak, de még a munkáltatónak sem végső megoldást, a zárt technológia viszont annál inkább...

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

https://munkavedo.blog.hu/api/trackback/id/tr505840960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.