„A nemzetközi helyzet fokozódik…” - figyelmeztetett Virág elvtárs eme elhíresült mondatával és valóban… Nincs biztató jel sehol a régióban, szinte valamennyi résztvevő elsősorban a munkavédelmi panaszait fogalmazta meg a 2014. június 30-tól 2014. július 1-ig tartó, Budapesten megrendezett, kelet-európai találkozó során. A munkavédelem háttérbe szorulása, nemzetközi szinten is, sajnos általános tapasztalat… 

mv talalk.jpgA 2014. június 30-i hétfői napon plenáris ülés vette kezdetét, melynek keretében a kelet-közép-európai régiós országok szakszervezeti küldöttei találkoztak és beszámoltak a legjellemzőbb problémáikról, a megoldásra váró feladataikról. Több célt is meg lehetne fogalmazni eme rendezvény kapcsán, de az egyik elsődleges az, hogy a partnerszervezetek munkavédelmi megbízottai találkoznak egymással és eszmét is cserélnek…

Elsőnek Borhidi Gábor úr, aki az Országos Munkavédelmi Bizottság Munkavállalói Oldal Ügyvivője kapott megszólalási lehetőséget. Nincs igazi összefogás a hazai munkavédelmi érdekképviseleti területen, pedig lenne miért tiltakozni, mondotta. A szakszervezetek befolyását az új Munka Törvénykönyve eddig példátlan módon ellehetetlenítette. Nincsenek már meg az érdekképviseletek részére azok a jogosultságok, amelyek szükség esetén érvényesíthetők lennének, ha nincs az adott munkahelyen munkavédelmi képviselő, illetve munkavédelmi bizottság.

A munkabalesetek bejelentési fegyelme eddig soha nem látott mélyponton van. A munkáltatók elhallgatják munkavállalóik baleseteit, nem jelentik a foglalkozási megbetegedéseket sem, stb… Nyilván nem egyoldalú magatartásról beszélünk, hiszen maga a munkavállaló is sajnos partner ebben…. na de tudna bármit is tenni ellene? Van eszköze, van létbiztonsága, elbocsátása esetén vannak tartalékai, meg tudja védeni bárki is? A több mint 12 évvel ezelőtt megálmodott vállalati balesetbiztosítási rendszer a mai napig sem tudott életbe lépni. Máig tisztázatlan mely politikai, illetve gazdasági körök érdekeit sértette volna egy olyan nonprofit szervezet, amely annyira hasznosnak tűnt annak idején és bizonyára most is, mind a munkaadónak, mind a munkavállalónak. A lényeg az, hogy a balesetet szenvedett munkavállaló valamennyi kezelési, felgyógyulási költségeit fedezte volna a biztosító, amely az OEP-től függetlenítve végezte volna tevékenységét. A befizetendő biztosítási díj a vállalatok kockázati besorolása alapján került megállapításra, majd pedig bónusz-rendszer formájában díjcsökkentést kapnak azok a cégek, ahol a munkavédelem kiemelt szerepet kap és hatékonyan működik. Maga a biztosító nem lett volna profitorientált, ellenben ha mégis keletkezett volna nyeresége, azt azon vállalatok között osztotta volna fel, amelyek anyagi erőforrásaik híján, sajnos nem képesek jelentősebb munkavédelmi beruházásra. Nos, erre a rendszerre még várni kell…

A munkabaleseti számok szintén elszomorodásra adtak okot. Az utóbbi évekhez képest a tavalyi év bizony növekedést mutatott, mind a három napon túl gyógyuló munkabalesetek, mind a halálos munkabalesetek vonatkozásában. Ráadásul az ismertetett számok a bejelentett és feldolgozott munkabaleseti jegyzőkönyvek alapján adódtak össze. Túlzás lenne állítani, hogy a balesetek esetszámai a jéghegy csúcsa volna, de hogy a valóságban bekövetkezett munkabalesetek összességében túlmutatnak ezen, az biztos. Éppen az imént említett munkahelyi balesetbiztosítási rendszer lenne hivatva arra, hogy a munkáltatóknak ne „kelljen” eltitkolniuk a munkabaleseteiket. Ismeretes, hogy a jelenlegi rendszerben, az OEP kiszámlázza a munkabalesetben sérült kezelésének és felgyógyulásának összes költségét a munkáltató számára. Nyilván nem ellensége egy munkaadó sem önmagának, hogy az ilyen egekig ugró költségeket „csak úgy” befogadja. …de hát még nincs munkahelyi balesetbiztosítási rendszer.

Lučka Böhm (Szlovénia) az előadását a munkavédelmi képviselők képzésének szükségességével kezdte. A munkavédelmi képviselők akkor lehetnek igazán hatékonyak, ha kellőképpen képzettek és tájékozottak. A világhálón elérhető kockázatelemző eszközök fejlesztése mára elkerülhetetlen. A kérdés itt csak az, hogy vajon hányan használják az EU-OSHA honlapján megtalálható kockázatelemző szoftvert.

Érdekes, hogy Szlovéniában is, akárcsak nálunk, a hatóságnál és a minisztériumokban a munkavédelmi szakértők száma egyre csökken. Éppen a munkavédelmet irányító „csúcsszervezetek” azok a helyek, ahol a szakmai hozzáértés éppen megfogyatkozik?! Adódik a kérdés, mit várhatunk el a gazdasági szereplőktől és kivált ki fogja a munkáltatás körülményeit ellenőrizni?

A foglalkozási ártalmak vonatkozásában meglepő, de a számuk gyakorlatilag nulla Szlovéniában. Nem mondom, nálunk is felmerülhet a gyanú, hogy „hiba lehet a kréta körül”, tekintve azt az alig néhány száz bejelentett esetet. Az előadó kitért arra is, hogy a szakszervezetek munkavédelemre gyakorolt befolyását javítani kellene, hiszen a szakszervezeti aktivitás jelenleg kimerül a bértárgyalásokban. Ennek oka az is lehet, hogy az érdekképviseleteken belül kevesen foglalkoznak munkavédelemmel. Szükséges lenne megismerni egy olyan felmérést a szlovéneknél, amely kimutatja, mely ágazatokban következik be a legtöbb munkabaleset. Szlovéniában most azzal is kísérleteznek, hogy a régi, „retro-hangulatú” munkavédelmi plakátokat újra bevezetik és elterjesztik a különböző vállalatoknál. A konferencia résztvevői megcsodálhatták az elhozott mintadarabokat és elismerően szóltak azok tartalmáról, mondanivalójáról, nyomdatechnikai megoldásáról.

Szlovéniában az alkalmi munkavállalók száma jelentős mértékben nő. Ez a tendencia sajnos nálunk is hasonlóan alakul. Az alkalmi munkavállalás bizonyos tekintetben mindkét részről (munkaadó-munkavállaló) „lazaságot” feltételez, már ami a munkabiztonságot illeti. A munkáltatók nem szívesen költenek kollektív védelemre, egyéni védőeszközre, egyéb munkavédelmi beruházásra, a dolgozók pedig, még ha kapnak is egyéni védőeszközt, azt döntően nem használják. Az előadó azzal folytatta, hogy az egyéni védőeszközök minősége egyre csökken. Ez sem meglepő… Addig, amíg nálunk anno az aktuálisan munkavédelemmel foglalkozó hatóság bevizsgálhatta, kategorizálhatta és a funkció szerinti kódokkal láthatta el az egyéni védőeszközöket, addig rend volt ezen a téren Magyarországon is. Az EU csatlakozás óta a jogszabályi előírások liberalizációjával, már mindenféle „jött-ment” távol-keleti „vacak” bekerülhet a piacra és persze mit vesz a munkaadó? A „szok óccót”. Egyszóval nem egyedi a dél-nyugati szomszédunk problémája.

(folytatódik)

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

https://munkavedo.blog.hu/api/trackback/id/tr486485269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.