Mi sem hívhatja fel jobban a munkavédelem és a munkaegészségügy jelentőségére a figyelmet mint az, hogy bizony történnek, még a válság ellenére is, olyan munkabalesetek, amelyek kimenetele nem a felgyógyulás, hanem a tartós egészségkárosodás, vagy esetleg a sérült halála.

2014_halalos_mh_balesetek.JPGMunkavégzés közben elveszteni egy életet kis túlzással olyan, mint hősi halált halni. A családfenntartó reggel elindult a munkába, ahogy ezt tette korábban minden nap, hiszen amíg képes rá, megpróbál dolgozni is. Aztán egyszer csak bekövetkezik a nem várt tragédia. Nincs többé családfő, nincs többé apa, anya… Nehéz leírni szavakkal a kacargó érzéseket… A kérdés csak az, hogy milyen körülmények között foglalkoztatták és milyen munkaeszközökkel látták el vajon a munkavállalót? Sorolhatnánk a végtelenségig, mennyi szabálytalanságot lehet elkövetni ezen a területen (rossz állapotú gépek, védőeszközök hiánya, elégtelen megvilágítás, botlásveszély stb…) de a tragédiát átélt családtagoknak tulajdonképpen már mindegy lenne. Nem úgy a munkatársaknak és talán a munkáltatónak, mert okulni kell az esetből, ez kétségtelen, ezért a balesetvizsgálatnak rendkívül alaposnak kell lennie. Majdhogynem úgy kell rögzíteni a bekövetkezett munkabaleset körülményeit, hogy az még évekkel később is rekonstruálható legyen, mert az ok-okozati összefüggések feltárása a legfontosabb alapelv ebből a szempontból.

Április 28-án a munkabalesetben elhunyt, illetve megrokkant munkavállalókról emlékezünk meg, akik a foglalkozási expozíciónak kitett munkahelyeiken az ismert, vagy az éppenséggel még nem ismert veszélyek, kockázatok között végezték munkájukat, látták el feladatukat. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk azokról a dolgozókról sem, akik a munkahelyen meglévő tartós egészségkárosító hatások miatt vesztették életüket, vagy szenvedtek el egészségkárosodást. Ekkor hívjuk ezt foglalkozási megbetegedésnek. Az emléknap magyarországi hivatalos elnevezése: „Emléknap a munkabalesetben elhunyt, illetve megrokkant munkavállalók tiszteletére” A nap visszatérő mottója: „Emlékezz a halottakra, harcolj az élőkért!”

Nos, hogyan is áll ez a bizonyos harc munkavállalói szemmel? Nézzük az elmúlt éveket számokban. Azt sajnálattal kell megállapítsuk, hogy a 2014-es évben regisztrált és baleseti jegyzőkönyvvel is alátámasztott munkabalesetek száma magasabb, mint az azt megelőző, 2012-es és 2013-as években volt. 2014-ben az összes munkabaleset 19.661 esetben, míg 2013-ban 17.222 a 2012 évben 17.025 esetben fordult elő. Az emelkedés valamivel több mint 14 %-os, nem kevés! A tendencia szembetűnő mértékű és irányú, ráadásul visszatekintve a korábbi évekre 2012-ig szinte töretlen volt a baleseti számok csökkenése. Tekintsünk rá a halálos munkabalesetek esetszámaira is. Megint csak borulátó statisztikával állunk szemben a 2013-as évben míg 53 volt az esetszám, 2014-ben 69 halálos kimenetelű munkabaleset történt. Ahogy ilyenkor ezt mondani szokták, még az egy is sok!

Baj van a munkavédelem területén? Ezek után talán ez nem lehet kérdés! A munkabalesetek abszolút számai emelkednek! Mi ez, ha nem figyelmeztetés? Most már éreznie kell(-ene) a kormányoldalnak, a munkaadói- és még a munkavállalói oldalnak is, hogy sürgősen tenni kell valamit.

Mit tehet a Kormányzat? Például eltűnődhetne a tendencia okain… Lehetséges, hogy a jelenlegi munkavédelmi Hatósága nem elég hatékony és ütőképes? Lehet, hogy az egykor szebb napokat látott Felügyelőségét nem kellett volna az idők folyamán egy minisztérium szimpla főosztályává silányítani? Elnézést a példáért, de a klasszikusnak számító Macskafogó rajzfilmből ide kívánkozik az a jelenet, amikor a szupermacska-hadművelet részeként lekicsinyített „vérengző” ragadozó egy jókora pofont kap az egértől… Hmm… A munkavállalói oldalról bizony így látszik, a munkavédelmi Hatóság presztízse visszaesett, vagy a rajzfilmből véve a jellemző kifejezést, „mikrálódott”.

Az egerek pedig macska híján cincognak, úgy is mondhatnánk, a munkaadók közé az a bizonyos gyeplő bedobódott és így azt tesznek munkavállalóikkal amit csak akarnak… ezt még az új Munka Törvénykönyve is legitimizálja sajnos.

Nagy kár érte… a munkavédelmi szakmának is, de még inkább a munkavállalóknak, hiszen ők viszik vásárra a bőrüket nap mint nap. Miért állok én az egykor OMMF, majd NMH MMI és legújabban NGM Munkafelügyeleti Főosztály oldalán, miért kampányolok amellett, hogy fel kell fejleszteni őket, miért látom fontosnak a szerepüket? Mert ők volnának az a hatóság amely megkövetelheti mindazt, amit az érdekképviseleti oldal (a munkavédelmi érdekképviselet is) pusztán csak elvárhat, kérhet, informálódhat… Törvény adta jogokkal rendelkeznek, miközben az érdekképviselet jogköre jócskán megnyirbálódott. Ráadásul csupa feltételes mód található a munkavédelemről szóló törvényünk érdekképviseleti fejezetében, csupa bizonytalan jogállás… és ezzel el is érkeztünk a hazai jogszabályi környezet világához.

Az ország vezetése mindenekelőtt a mindenkori munkavédelmi Hatóságán keresztül intézkedhetne a jogszabályok áttekinthetőségében, betarthatóságában, végrehajthatóságában. Mert mindannyian tudjuk, csak azok a jogszabályok érnek valamit, amelyeket be is lehet tartani. A lehetetlen, félreérthető, másként is értelmezhető előírások csak melegágyai a jogsértő magatartásnak. A későbbiekben megjelenő cikkekben majd láthatunk példákat ezekre is…

 

folytatjuk…

 

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

https://munkavedo.blog.hu/api/trackback/id/tr277402590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.