Az előző rész folytatása…. Példaként számos munkakört lehetne hozni még, ahol a munkakörülmények látszólag javultak, a nyugdíjba vonulás kedvezményeit eltörölték, de a megjelenő újabb expozíciókat szintén nem volna szabad figyelmen kívül hagyni azokban az esetekben sem.

A klasszikus értelemben vett mozdonyvezetők akik a gőzmozdonyok letűnésével mentesültek ugyan a huzatos, fűtetlen vezetőállástól, ahol télen a kazán közelében elölről megizzadt, a háta pedig fázott a dolgozónak, a vasúti pálya megfigyelése pedig csak a mozdony előtti száz méterrel távolabb eső vonalszakaszokra korlátozódhatott, stb… valóban előrelépés egy mai ergonómiai szempontok alapján kialakított „vezérállás”. A korszerű, vagy korszerűsített villamos- illetve dízel mozdonyok természetesen fűtöttek, mi több, légkondicionáltak, tiszták, és szinte majdnem minden járművezérlési funkció számítógép-vezérelt. A géptérbe rohangálni javítgatni, bütykölgetni, feltölteni, mint a korábbi dízeles időszakban, természetesen felesleges. Ha bármi meghibásodás van, annak elhárítása már speciális felkészültséget igényel, no meg a gépészeti- és vezérlőberendezések hozzáférhetősége sem olyan már mint 30-40 évvel ezelőtt. Szóval látványnak sem utolsó körülnézni egy korszerű mozdony vezérállásán.

Mindezekkel ellentétben a mozdonyvezető munkahelye már nem annyira védett viszont pl. egy baleset esetén. Ha a vasúti pályára kerül valami és az azzal való összeütközés nyilvánvalóan elkerülhetetlennek látszik, akkor bizony szaladni kell a mozdony védettebb terébe, akár például a gépházba, hasra vetődni és kapaszkodni amibe csak lehet. Magam is láttam korábban jó néhány összegyűrődött „vezérállást”, ahova adott esetben még a kamion rakománya is beborult a baleset alkalmával. Túlélni egy ilyen katasztrófát kevés esélye van a közúti jármű- de még a mozdony vezetőjének is. Veszélyhelyzetben fürgének kell lenni az egyszer biztos. A helyzetfelismerő képességnek és a reflexeknek kiemelt szerepük van ekkor, a kérdés csak az, hogy az idő múlásával mindezek hogyan változnak.

Az emberi gázolás lelki traumáját feldolgozni sem egyformán tudja a munkavállaló a különböző életkori szakaszaiban, de ez már ismételten pszichés kockázatok kategóriájába tartozik.

Mi a helyzet az érzékszervekkel, az észlelés hatékonyságával? A látás, a hallás minősége az emberi test elhasználódásával párhuzamosan változik, vagyis döntően romlik, nem beszélve arról, hogy idősebb korban a reflexek is lassulnak valamennyit. Ismeretes, hogy egy-egy veszélyhelyzetben éppen az érzékelésnek, a gyors beavatkozásnak köszönhetően lehet elkerülni egy-egy munkabaleset, váratlan veszélyhelyzetet. Hallani történeteket, amelyekben a mesélő még éppen meg tudott tenni valamit, hogy elkerüljön egy nagyobb szerencsétlenséget. Bizonyított, hogy idősebb korban az érzékelési idő, illetve a reakció idő, nyilván egyéni adottságoktól függően, de megnövekszik. Bármilyen beavatkozást a dolgozó akkor tud tenni pl. egy jármű megállítása érdekében, ha az észlelésből cselekvés lesz, és tesz intézkedést pl. a jármű fékezésére.

A távolság becslése szorosan összefügg a látás minőségével, a szem érzékenységével, felbontóképességével. Nem mindegy, hogy a vonat melyik vágányon látszik és melyik vágányon áll. Volt már ebből katasztrófa? Nem kevés…

Ahol a feladat ellátásához az érzékszervek tökéletessége elengedhetetlen követelmény (forgalomirányító, diszpécser, járművezető, stb…), ott vajon a jogalkotó, a munkáltató számol-e ezekkel a kockázatokkal is? Tudjuk, hogy gyakoribbak, de kellően gyakoriak-e idősebb korban a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok, illetve milyen protokoll szerint működnek azok?

Miként megy végbe a munkát végző embernek az idők folyamán megváltozott fizikai képességeivel való összehangolása a munkahely adottságai és az ergonómiai előírások között? Gondolhatunk itt akár a teheremelés, a tehermozgatás általános előírásaira, a súlynormákra, milyen tömeget, milyen távolságra vihet egy idősebb munkavállaló. Meg kell vizsgálni a kényszer-testhelyzetben végzett munkavégzés követelményeit is, az egyoldalú igénybevétel veszélyeit, a statikus fizikai terhelés (gerinc, végtagok) visszér, lúdtalp, deréktáji- és hátfájdalmak kockázatait. A nyugdíjhoz közeledvén szinte minden munkakörben gyakoribb munkaközi szünetekre és hosszabb pihenőidőre lenne szükség.

Figyelmet kell fordítani a szélsőséges időjárási körülményeknek (szabadtéri munkavégzés) való kitettség mértékére is. A hidegnek, illetve a melegnek minősülő munkakörülmények fokozottabb igénybevételt jelentenek az emberi szervezet számára, ráadásul mindkét szélsőség a munkától vonja el a dolgozó figyelmét. A fiatal, vagy középkorú munkavállaló nyilván könnyebben megküzd a szervezetet érő terhelésekkel, de idősebb korban bizony alacsonyabb szintű toleranciával lehet csak számolni. A munkaközi szünetek sűrítésével, az emberi szervezet regenerálódási folyamata elősegíthető, de idősebb korban kíméletes munkakörülmények kellenek. Az orvosi vizsgálati protokoll ki kell terjedjen (egészüljön) speciálisan az emberi szervezet elhasználódásával kapcsolatos folyamatok kontrolljára is.

Jó lenne tudni, hogy a jogalkotói folyamatban a témát illetően mikor és milyen mértékben számítanak majd az érdekképviseletek véleményére, kezdeményezéseire. Fontos, hogy észrevételeink az erre alkalmas fórumokon meghallgatásra kerüljenek és kizárólag csak a szakmai- és nem pedig a politikai szempontok érvényesüljenek. A politikai szempontok ebben az esetben is a gazdasági előnyök-hátrányok megfogalmazását jelentik, de az EMBER NEM ÁRUCIKK.

A nyugdíjba vonulás tulajdonképpen annak elismerése, hogy a munkavállaló sok-sok évig helytállt a munkakörében, a feladatát igyekezett maradéktalanul ellátni. Lehetővé kell tenni mindezek miatt, hogy ahol az ember fokozott igénybevételnek volt kitéve, ahol a szervezet (fizikai-pszichés) elhasználódása bizonyított, adjuk meg a lehetőséget minél korábban a jól megérdemelt pihenésre és az azzal való nyugdíjas elfoglaltságra, hobbira amely az embert feltölti, regenerálja és leginkább kikapcsolja.

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.