A munkavédelmi képviselők egymással találkoznak, és beszélgetnek is című bejegyzés folytatása:

2014. április 29-én dr Grónai Éva foglalkozás-egészségügyi orvos-szakértő asszony nyitotta meg a szakmai programot. A megállapítások vitát nem kavartak, hanem inkább szakmai egyetértést, együttérzést.

A volt üzem-egészségügyi rendszer átalakult, amelynek döntően a gazdasági szerkezet megváltozása és a nagyobb állami vállalatok megszűnése volt az oka. Ezzel a lépéssel sajnos a munkavállalók jelentősebb része kiesett a foglalkozás-egészségügyi ellenőrzések alól, a munka-alkalmassági vizsgálatokat már nem vagy csak ritkán végezteti el a munkáltatók többsége. A kilencvenes évektől kezdődően a kis- és középvállalkozások tömeges megjelenésével a foglalkozás-egészségügyi szakmai szempontok háttérbe szorultak. A rendszeres orvosi ellenőrzések súlytalanokká váltak, illetve formális eljárássá silányultak… már ahol egyáltalán foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A vállalkozásba adott foglalkozás-egészségügy nemcsak az OEP támogatási rendszeréből szorult ki, hanem egységes szabályzás híján ellenőrizhetetlenné vált. Nem tudni, hogy egy-egy foglalkozás-egészségügyi orvos hány dolgozót lát el, betegség esetén pedig beutalót, néhány kivételtől eltekintve, már nem is adhat. Az alvállalkozói rendszerben működő foglalkozás-egészségügyi szolgáltató, éppen a gazdasági kiszolgáltatottságából adódóan, túlságosan a munkaadói érdekeket védi. A foglalkozási megbetegedések jelentése elégtelen mértékű, bárminemű orvosi diagnózis, megállapítás döntően a „kerítésen belül marad”. Sajnálatos a foglalkozás-egészségügyi szakmai képzés nagymértékű visszaszorulása, a háziorvosok vállalnak részmunkaidőben foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást. Ezzel persze nem azt szándékozunk sugallni, hogy az „üzemorvosi” szolgáltatást nyújtók kétharmada, aki egyébként gyakorló háziorvos, alkalmatlan lenne a feladata ellátására, de lássuk be, a foglalkozás-egészségügy speciális felkészültséget is igényel egyes esetekben. Gondoljunk a vegyipar, gépgyártás, szolgáltatóipar, mezőgazdaság stb… magas egészségügyi kockázatú munkaköreire.

A „távellátás” színvonala, minősége megkérdőjelezhető, a hagyományos értelemben vett háziorvos és foglalkozás-egészségügyi orvos amennyiben elkülönülten végzik munkájukat, az információáramlás közelít a nullához. Nehéz a foglalkozás-egészségügy helyzete, ezáltal nehéz a munkavállalók helyzete is, különösen az általános egészségi állapotukat tekintve.

A közmunka és a közfoglalkoztatás szintén jelentős terhelést jelent a foglalkozás-egészségügy számára, különösen az olyan munkák esetén, ahol az alkalmazás feltételei között szerepel a pszichés-mentális, az érzékszervi és a fizikai terhelhetőség vizsgálata is.

Dr Kápolna Ferenc  úr a munkavédelmi képviselők együttműködéséről beszélt a gyakorlatban. A színvonalas, jól felépített előadást hallgatva az az egy gondolat motoszkált bennem, hogy ezek az információk a munkáltatókhoz miért nem jutnak el. Miért csak nekünk a munkavállalói oldalnak kell tisztában lennünk az együttműködés, a kooperáció ránk háruló feladataival. A munkaadók menedzsmentje, ha hallhatna legalább évente egyszer egy ilyen témájú előadást, messze nem a „belső ellenséget” látná a munkavédelmi képviselőkben, hanem a segítő, támogató szakmai partnert.

Mártonffy András úr a munkahelyi tárgyalás viselkedéstani alapkérdéseit feszegette, illetve rövid áttekintést adott a tárgyalási technikákról, érzelmekről. A szakmai berkekben nonverbális információnak hívott leképeződés a tárgyalófelek szempontjából nélkülözhetetlen a tájékozódásban. Eleve vesztett az a munkavédelmi képviselő, amelyik megfélemlítettnek tűnő tartásban áll a munkáltató elé, vagy ül a tárgyalóasztalhoz. Rengeteg múlik a megjelenésen, az öltözködésen, az üdvözlésen. Az előadó nyomatékosította, hogy a praktikák mellett a legfontosabb a felkészülés. Az információval, tudással jól felvértezett munkavédelmi képviselőt nehéz meglepni, sarokba szorítani. A tudásában biztos tárgyalópartner lényegesen sikeresebb, eredményesebb, egyszersmind hatékonyabb. A jól rendszerezett előadás végén összefoglalást is kaptunk a munkáltató-munkavállaló párbeszéd leglényegesebb elemeiről, ismérveiről. Elengedhetetlen az egyenrangúság tudata és az adott problémakör fontosságának átérzése, amely nélkül a tárgyalás csupán az erőfitogtatás, a „majd én megmutatom” gondolatiságának gyarló megnyilvánulása lenne.

Összefoglalva, hasznos két napot tölthettem el a tagszervezeteink megjelent munkavédelmi képviselőivel. A hozzám intézett kérdésekből információhoz is jut az ember, a feltörő érzelmekből pedig a szakmai elhivatottságról szerezhettem tapasztalatokat. Néhány kollégától meghívást is kaptam, mert mint ahogy az ismert, vagy a fennálló probléma egy külsős számára az objektívebb látásmódja alapján más megoldást generál, vagy egy a figyelem középpontjába addig nem került, fel nem ismert rendellenesség üti fel fejét, amivel aztán foglalkozni kell.

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

https://munkavedo.blog.hu/api/trackback/id/tr896125230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása