Az 1993. évi XCIII. a munkavédelemről szóló törvény által meghatározott, az egészséget és biztonságot nem veszélyeztető munkakörülmények megvalósításában tett erőfeszítéseket az alábbi körülmények nehezítik, illetve gátolják a munkavállalói oldal szempontjából.

Gondot jelent például a döntően építőipari beruházásoknál tapasztalható, többszintű alvállalkozói rendszer. A fővállalkozó és alvállalkozók alá-fölé-rendeltségi viszonya számos esetben nincs külön szerződésekkel „lefedve” és ebben az átláthatatlan környezetben a munkavédelmi kérdések is egyre hangsúlytalanabbakká válnak. Ki védi meg a sokadik alvállalkozót a veszélyek ellen, meddig felelős munkabiztonsági szempontból az alacsonyabb szinten elhelyezkedő munkáltató és egyáltalán a fővállalkozó (generálkivitelező) milyen ellenőrzési jogkört kaphat az építési munkálatok során egy adott munkaterületen? Az előírt munkavédelmi intézkedések (védőeszköz ellátás, védőital-ellátás, a munkavédelmi juttatások, a munkaszervezés stb…) elvárt szintjének teljesülését éppen a láncolat legvégén álló sokadik alvállalkozótól várják a beruházás résztvevői, illetve természetesen a Munkavédelmi Hatóság. Ugyanakkor éppen a kis és középvállalkozások, szerény bevételeik mellett, igyekeznek a kiadásaikat minimalizálni, vagyis a költséghatékonyságot növelni, ebből következően a munkavédelemre egyre kevesebb jut.

A kis és középvállalkozások esetében már régen nem „az ember a legfőbb érték”. A munkabiztonságra fordítandó költség nem kap kellő hangsúlyt és a beszerezhető munkavédelmi termékek közül is inkább az olcsóbb, kevésbé tartós és/vagy hatékony eszközök beszerzésére fordítódik. A vállalkozások rövidtávon sajnos boldogulásuknak egyedüli lehetőségeként tekintik ha a munkavédelmi juttatásokkal nem, vagy csak alig látják el munkavállalóikat.

A távolkeleti gyártású munkavédelmi eszközök jelentős része, a tapasztalatok szerint, sajnos kevésbé alkalmasak az adott munkakörökben foglalkoztatottak egészségének és biztonságának védelmére. A probléma kettős: egyrészt Az EU-hoz történő csatlakozással „lazultak” a munkavédelmi eszközök minősítésével kapcsolatos hazai előírások. Az OMMF korábban összefogta és egységes rendszerbe foglalta a hazai kereskedelemben kapható munkavédelmi eszközöket, a munkáltatók részére védőeszköz-minősítéssel és felhasználási területre vonatkozó ajánlásokkal is ellátta azokat. Napjainkban az OMMF kikerült a minősítő társaságok köréből és a munkáltatók csak a munkavédelmi szakember (ha van ilyen egyáltalán) ismereteire és felkészültségére támaszkodhatnak a munkavédelmi eszközök kiválasztásában. A munkavédelmi védőeszközök forgalomba hozatalához, a jelenleg hatályos előírások szerint, vagy EK Megfelelőségi nyilatkozat, vagy EK Típustanúsítvány szükséges csupán. Sajnos vannak munkáltatók, akik még ezen dokumentum nélkül is megvásárolják és kiadják munkavállalóik részére a munkavédelmi eszközöket, de már olyat is tapasztaltunk, hogy ezen dokumentumokat, a gyártók, illetve a forgalmazók, egyszerűen „előállítják” a szükséges célra, illetve formában. EK Típustanúsítványt csak akkreditált elismert laboratóriumok adhatnak ki körültekintő típusvizsgálatot követően.

Már nemcsak a hazai kereskedelem, hanem már a gyártók is előszeretettel nyúlnak a távolkeleti kínálat termékeihez, úgy forgalmazva a későbbiekben azokat, mintha a saját gyártmányuk volna. Az EK Típustanúsítványból ilyenkor „diszkréten” kimarad a védőeszköz gyártója rovat és figyelmetlenebb munkáltató észre sem veszi, vagy nem is tulajdonít jelentőséget ennek.

A munkabaleseti statisztikák szerint országosan csökkent a munkabalesetek abszolút száma, valamint a munkabalesetek gyakorisága is (ezer főre jutó munkabalesetek száma), de ez nem feltétlen a munkabiztonsági kultúra fejlődésének köszönhető:

A munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések pontos számai nem ismertek a balesetek gyakori „munkáltatói elhallgatása” miatt. A gazdasági társaságok félve a balesetvizsgálat jogkövetkezményeitől, a hatósági figyelem középpontjába kerüléstől, továbbá a feddhetetlenség látszatának fenntartása érdekében (ismert a közbeszerzési eljárások szigorú pályázati feltételrendszere) megpróbálják „eltusolni” a balesetet és a munkavállalókkal, jó esetben, külön alkut kötnek. A balesetek körülményei tisztázatlanok maradnak, a szükséges tanulságok nem kerülnek oktatásra és megelőzési intézkedések is rendre elmaradnak.

Meg kell erősíteni a jogkövető magatartást, és ösztönözni kell a vállalkozásokat az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkakörülmények megteremtésében, a munkabiztonsági prevenció érvényre juttatásában. 

Munkavédelmi szempontból, mint kockázati tényező, egyre kiemeltebb szerepet játszik a pszichoszomatikus zavarokból eredő foglalkozási megbetegedés, egészségkárosodás.

Mivel életünk közel egyharmadát munkával töltjük, így a munkahelyi környezetnek, a szociális légkörnek igen fontos szerepe van az életünkben.

A pszichoszociális problémát döntően a munkahelyek elvesztéséből adódó bizonytalanság és a munkavállalói labilis egzisztencia okozza. Sajnálatos, hogy a munkaadók egy része vissza is él ezzel a „fegyverrel” és nyíltan meg is fenyegeti munkavállalóit a „jobb teljesítés” érdekében. Az aránytalan munkahelyi elvárások, a munkahely elvesztésének félelme, a felfokozott munkatempó, az állandó időhiány, stresszhatásként lépnek fel a munkavállalók körében.

Ezen körülmények vezetnek aztán, a mostanában „divatossá vált”, pszichoszociális kockázatok megjelenéséhez. A stressz és a pszichoszomatikus megbetegedések (szív- és érrendszeri elváltozások, emésztőrendszeri megbetegedések stb…) mára kezelni való elemeivé váltak a munkavállalók időszakos orvosi vizsgálatai során megállapított megbetegedések gyógyításában.

A vállalatok, profitorientáltságuk miatt, az emberi erőforrások maximális kihasználására törekednek, (csökkentett létszámú munkaerő, megnövelt munkaidő, stb...) és miután a gazdasági környezet egy-egy vállalat számára a „vállalati önérdek” érvényesítéséről szól, a munkavállalók érdekében igazi, áttörő érdekérvényesítésre sajnos jelenleg nincs lehetőség. A szakszervezeti befolyás egyre csökken, az érdekképviseleti ellehetetlenülés valós jelenségként érezteti hatását.

Nem vehetjük el a munkahelyen a bizalmatlansággal, félelemkeltéssel az emberek önbecsülését, önbizalmát, mert beteg lélekkel nem lehet egészséges társadalmat fenntartani.

„Egy nemzet igazi vagyonát az emberek jelentik. A fejlesztés (fejlődés) alapvető célja az emberek hosszú, egészséges és alkotó életet lehetővé tevő környezet megteremtése. Erről az egyszerű igazságról gyakran megfeledkeznek az árufelhalmozás és a pénzbeli gazdagodás közvetlen előtérbe helyezése során.”ENSZ Fejl.Program (UNDP-1990.)

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.