„Egészséges munkahelyek - Kezeljük a stresszt” címmel több, egymást követő rendezvényre is sor került az utóbbi időben az Európai Munkavédelmi Ügynökség égisze alatt. Az európai tagországok, a szigorúan meghirdetett EU előírások alapján, velünk egy időben, szintén megrendezték az Európai Munkavédelmi Hetet. 

A 10 éve tartó rendezvénysorozatnak tulajdonképpen állandó célja, hogy felhívja a munkaadók, munkavállalók és immár a közvélemény figyelmét a munkavédelem jelentőségére, szerepére. Évről évre csak a témakör változik, hogy éppen milyen szempontból kell azt a bizonyos figyelmet felhívni… Ebben az évben kiemelten a munkahelyi stressz és a pszicho-szociális kockázatok voltak a fő témái az idei kezdeményezésnek. 

Folyó évben, még áprilisban meghirdetésre került az Európai Helyes Gyakorlat díj elnyerésére vonatkozó pályázat lehetősége is, amelyre két kategóriában, a 100 fő feletti és a 100 fő alatti munkavállalói létszámot foglalkoztató cégek egyidőben pályázhattak. Mindeközben a sajtó eddig példátlan tájékoztatása, bevonása mellett, a közvélemény legszélesebb rétegeit is megcélozták azért, hogy a pszicho-szociális kockázatokkal, stressz-forrásokkal kapcsolatos információk eljussanak hozzánk, a munkavállalókhoz is. Nagyon dicséretes a szándék és a kezdeményezés.

Mégis, valami nem hagy nyugodni. Hangzatos jelszavak, látványos konferenciák, sajtótájékoztatók, csakhogy a munkahelyeken nem akaródzik a pszichoszociális kockázat csökkenni. Azt természetesen leszögezhetjük, hogy stresszmentes munkahely nyilván nincsen, sőt korábban is kihangsúlyoztam, hogy a munkavégzés tulajdonképpen káros az egészségre. Na de…

Két dolog miatt érzek „zavart az Erőben”.

Az egyik, hogy amíg a nagyon messzi Brüsszel meghirdeti az „Egészséges munkahelyek - Kezeljük a stresszt” jelszavát, felhívását, a hazai munkahelyeken a szándék nem tükröződik vissza maradéktalanul. Azt tapasztaljuk, hogy eddig soha nem tapasztalt mértékben él vissza a munkaadók egy része a hatalmi pozíciójukkal, hovatovább a vállalati menedzsment gyakran tevőlegesen is megfenyegeti munkavállalóit az elbocsátás „fegyverével”a „jobb teljesítés” érdekében. Ismeretes, hogy a munkahely átmeneti vagy tartós elvesztése társadalmi kirekesztődéshez vezethet, a munkához jutás valószínűségének csökkenése, a létbizonytalanság eddig soha nem látott mértékben eluralkodott a hazai munkavállalók körében. Mi ez, ha nem stresszforrás? Vagy nevezzük inkább egészségkárosító expozíciónak? Mert az is! A stressz, a depresszió (idegesség, letargia) kialakulásához, de akár fizikai megbetegedésekhez is vezethet. Az állandósult és fokozott stressz pszichoszomatikus megbetegedéseket (szív- és érrendszeri elváltozások, emésztőrendszeri megbetegedések stb…) is okozhat. No és mi lesz a „szerencsésekkel” akiknek megmaradt még ideig-óráig a munkahelyük? A felfokozott munkatempó, az állandó időhiány, a túlterhelés, az átszervezés „kínálatából választhatnak”. Egészségesek a munkahelyek? Kétlem… Na jó, ne legyünk igazságtalanok… A gazdasági válságot megérezték a munkáltatók is, de ne feledjük, a munkavállalók létbiztonságára hatványozottan volt hatása.

„Az ember a legfőbb érték” hallottuk már sokan annak idején ezt az unalomig ismételgetett frázist, mára talán úgy módosulhatott, hogy a MUNKÁT VÉGZŐ ember a legfőbb érték. Ez jól hangzik, de kinek is vagyunk mi munkavállalók, érték igazán? Annak a munkáltatónak, aki csupán egy minimalizálandó költségtényezőként tekint a munkánkra, aki a költségei csökkentése érdekében először „szalag melletti” munkamegosztással, majd automatizálással és robotizációval emberteleníti el a termelést? Az államnak, akinek állampolgárai szinte menekülnek a munka világából a (korkedvezményes-korengedményes-rokkantsági) nyugdíjba vonulással, gyakori munkahely-váltással, passzív betegállománnyal és bizony mára mind gyakoribb öngyilkosságba, vagy esetleg valamilyen függőségbe (drog, stb.)? A vállalatok, a profitorientáltságuk miatt, az emberi erőforrások maximális kihasználására törekednek, (a végletekig csökkentett létszámú munkaerő, a megnövelt munkaidő, a túlterhelés, stb...) és miután a gazdasági hatékonyság egy-egy vállalat számára kizárólag a „vállalati önérdek” -érvényesítéséről szól, a munkavállalók szempontjából történő igazi, áttörő érdekérvényesítésre, a jelenlegi Munka Törvénykönyve alapján, sajnos vajmi kevés a lehetőség.

A másik dolog, ami nem hagy nyugtot, hogy az Európai Helyes Gyakorlat díj első (hazai) fordulójának díjátadására is sor került. Két cég örülhetett egyszerre a két meghirdetett kategória miatt. Ezzel nincs is gond. Büszkék vagyunk, hogy kis hazánkban is vannak olyan vállalkozások, amelyek kiérdemelhették ezt az európai díjat, nyilván az európai munkakörülményeik és az európai vezetői hozzáállásuk miatt.

folytatjuk…

 

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

https://munkavedo.blog.hu/api/trackback/id/tr716837637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása