…A másik dolog, ami nem hagy nyugtot, a díjazottak köre. Az Európai Helyes Gyakorlat díj első (hazai) fordulójának díjátadására is sor került és láthattuk, hogy mely vállalkozásokat láttak a szervezők alkalmasnak arra, hogy a stressz-kezelésben élenjáró munkahelynek minősítsék azokat. Ezzel egyébként nincs is gond.

Pályázat volt, elbírálás követte és eljött az eredményhirdetés ideje. Két cég örülhetett egyszerre a két meghirdetett kategória miatt, vagyis a 100 fő alatti és 100 fő feletti munkavállalói létszám szerinti szétválasztás szerint. Több kategória nem volt… Megállapíthattam, hogy büszkék vagyunk, mert kis hazánkban is vannak olyan vállalkozások, amelyek kiérdemelhették ezt az európai díjat, nyilván az európai munkakörülményeik és az európai szintű vezetői hozzáállás miatt. Mégis úgy látom, hogy a kitüntetett cégek nehezen állíthatók példaként a többi hazai vállalkozás elé. Miért?

A 100 fő munkavállalói létszám alatti kategória-győztes, egy internetes honlap-üzemeltető, amely ismertnek is mondható talán, de százával működnek hasonlók ezen a piacon. A HR vezető számos munkaszervezési rugalmasságról tett tanúbizonyságot, tekintettel a munkaidő beosztásra, a munkaközi szünetekre, a munka-magánélet harmóniájára, stb… A munkavállaló akár egy órára is elvonulhat munka közben relaxálni, a munkáját hol pingponggal, hol csocsóval szakíthatja meg, esetenként a teraszon kiülve is elláthatja aznapi feladatait, de akár otthonról is dolgozhat, ha éppen úgy adódik a napi időbeosztása. Mit mondjak, gyönyörű… irigylésre méltó…

A másik cég, amelyik a 100 fő feletti munkavállalói létszám-kategóriába tartozik, efféle „csodákkal” nem büszkélkedhetett, de az eredményeik szintén nem elhanyagolandóak. Egészségnapot szerveznek a munkavállalóik részére, a vállalat pszichológusa pedig gyakran tesz látogatást a termelésben, közvetlenül találkozik és beszél a dolgozókkal, a stressz-állapot visszacsatolása egyenes, közvetlen és hitelesnek tűnik. Egy gyógyszeripari cég vidéki telephelyéről, üzemegységéről van szó. A vállalat munkavédelmi vezetője a bemutatkozásában felhívta a figyelmet, hogy észre kell venni, az ipari termelésben általában némiképpen leszűkül a stressz-kezelési lehetőségek köre. Kevesebb a mozgástér, sokszor a szó legszorosabb értelmében is. Mennyire igaza volt, csak az a kérdés, hogy ez a megállapítás eljutott-e a megfelelő személyekhez. Sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem vonhatja ki a munkavállaló magát, amikor csak kedve szottyan, a technológiai folyamatokból. A munkavállalók jelentős részének beosztják a munkaidejét, ezzel a „teherrel” nem kell foglalkozniuk.

A gyógyszergyártás egyébként is egy szigorú előírások, szabályozott rendszerek között működő iparág. Ismeretes, hogy a gyógyszeripar általánosságban rendezettebb munkakörülményekkel rendelkezik, a kockázatértékeléseik alaposak, szakszerűek és leginkább a gyakorlatban is jól használhatóak. A pszichoszociális kockázatok felmérését, a kockázatkezelési eljárások bevezetését más hazai gyógyszeripari résztvevő is ugyanúgy zászlajára tűzte, úgyhogy hazánkban nagyobb rend van ezen a téren, mint bármelyik más iparágban. Mindezek alapján lehet általánosnak tekinteni? Kötve hiszem… ahogy a honlap-üzemeltető céget sem.

A díjátadást követően valahogy hiányérzet támadt az emberben, hová lettek a „valódi” munkáltató által foglalkoztatott „valódi” munkavállalókból álló cégek? Mit értek „valódi” alatt? Véleményem szerint nem elég pusztán a munkavállalói létszám alapján bekategorizálni a hazai vállalatokat. Fel kell ismerni, hogy nem versenghet egy internetes honlap-üzemeltető céggel egy kokszoló-üzem, egy közkórház, egy olajfinomító, egy hipermarket, egy építőipari vállalkozás, egy gépállomás, egy buszgarázs, egy forgalomirányító diszpécser központ, egy autógyár, egy háztartásigép-összeszerelő üzem,… vagy egy vasúti járműjavító telep, hogy egy kicsit a tanult szakmám emlékeit is felidézzem. Itt most elnézést kérek, akiket kihagytam a rögtönzött felsorolásból…

Szóval ezt a díjat, amely a stressz-kezelésben a „helyes gyakorlat”-ot kívánja népszerűsíteni, számomra megnyugtatóbb lett volna látni „valósághűbb” munkáltatók kezében, olyanokéban, amelyek a saját szakterületükön belül mérettettek meg, és ha látványos eredményt nem is, de használható példát fel tudtak mutatni. Mert ez lenne a lényeg. A gyakorlatias pszichoszociális és stressz felmérés, valamint a gyakorlatban is alkalmazható stressz-kezelési módszerek, amelyek pszichés szempontból olyan magtartásformát alakítanak ki bennünk, amelyek ellenállóbbá tesznek minket, munkavállalókat.

A munkahelyeket nem szabad kizárólagosan azonosítani egy szimpla számítógépes munkakörnyezettel, ennél lényegesen színesebb a paletta. Tudom, hogy elkerülhetetlenül növekszik a kizárólag számítógépekkel dolgozók köre, de a klasszikus munkahelyekről nem szabad elfeledkezni. Lehet, hogy az esztergagép, szerelőszalag, betegágy, pénztárgép, műhelyakna mellett nem találnánk billiárd asztalt, relaxációs-fotelt, amit a média számára büszkén lehetne mutogatni, de a közvélemény tárgyilagosabb tájékoztatására nagyobb szükség volna. Véleményem szerint a „Kezeljük a stresszt” felhívás nemcsak a számítógépes munkakörnyezetre lehet igaz!

A munkavédelem akkor élhetné valódi reneszánszát, ha máskor az ilyen típusú konferenciákra meghívják a „nem nyertes” vagy „nem pályázott” vállalatvezetőket is mert ők azok, akik tehetnek valamit, amint meghallgatták és elgondolkodtak a „helyes gyakorlaton, és a jó példákon”.

A cikk első része: 
Műsoron a stressz-konferenciák sorozata, avagy főszerepben a „láthatatlan kockázat”

Somlai Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

https://munkavedo.blog.hu/api/trackback/id/tr776870163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása